Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)
A krónikalrásról általában
Nem lebecsülendő az az erő sem, amely a honismereti szakkörök munkájában jelentkezik. Már a mult században felismerték a mozgalom Jelentőségét. Katona Lajos kiváló ethnológus 1889-ben e szavakkal fogalmazta meg álláspontját: "Századok óta köaösen bírjuk e szép és gazdag hazát, de vajon birtokunkba vettük-e teljesen és egészében? Anyagilag még nem: számtalan kincse parlagon hever. De szellemileg és erkölcsileg sem, mert csak azt birjuk igazán, amit ismerünk. És mi még távol vagyunk attól, hogy hazánkat és lakóit tüzetesen ismernők. Pedig megköveteli tőlünk a nemzeti önérdek, elvárja tőlünk az emberi tudomány. Minden néposoportnak érdeke, hogy minél nagyobb tért foglaljon el a haza általános néprajzában, hogy biztosítja helyét az összemberiség körében. Hogy helyesen és tüzetesen,egészben és minden részeiben megismerhessük e hazát és népeit, állandó tervszerű, rendszeres és céltudatos munkálkodásra van szükségünk. Mindenki - minden magyar állampolgár, nemcsak a tudós a maga körében megfigyelve, gyűjtve, értékes anyagot hordhat egybe a hozzáértő rendező és tudományos feldolgozó számára.,.". Nem mai tehát egy nemes gondolat megvalósítására való törekvés, amely már eddig is számos eredményt hozott, bár a mult század végétől két világháborún át, a felszabadulásig s az azóta eltelt több mint 30 évben szép eredményeket tárt fel, van még bőven tennivaló. A honismeret és falukutatás a 30-as években szélesedő mozgalommá vált s az elmaradott falu megismerésén túl annak felemelését szolgálta.^ Községi monográfia pályázatokat hirdettek, faluszemináriumokat szerveztek, amelyek közül meszsze kiemelkedett a sárospataki Főiskola Faluszemináriuma. Anyaga ma is páratlan érték és Bok tekintetben példa lehet.