Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairés, mint a honismeieti-hslytöltenetl feldolgozás fonása

nelem folyamán, amikor egyedi forrásértéke lett a későbbi kornak. A mai krónika csupán kiegészítő adatgyűjtemény lehet,amely az embert élővé teszi a levéltárakban őrzött Írásos emlékek, dokumentumok mellett. A krónikáirás nem a mult történetének felderítésére hivatott, hanem a jelen hűséges megörökítése elsődleges feladata. Korunk krónikájának, amennyiben valóban azzá kivan válni, feltétlenül szükséges alkalmaznia azokat a segédeszközöket, amelyek korunk technikai szintjén viszonylag jól és könnyen hozzáférhetők. Nem elég csupán a leirás, hanem öszsze kell gyűjteni az egyes eseményekre vonatkozó bizonyítékokat, - természetesen nem iktatott iratokra gondolunk, hanem azoknak fotó, vagy xerox másolatára, vagy elég ha a számra hivatkoznak. Tehetik azonban a krónikát érdekessé, értékessé fotók, filmrészletek, magnetofonfelvételek, újságkivágások, de csakis a szükséges tudnivalók megjelölésével. Része lehet a krónikának bibliográfia, életrajz, a községekjintézmények életének eseményeinek rögzítése, a változások megörökítése, A krónikairóknak ugy kell naprakészen dolgozniuk, de ez nem egyéni naplójuk lesz, hanem egy olyan közösségey községé, vagy üzemé, vagy összességében az egészé, amely a krónikásnak a semmiért, semmi érdekért hamisat nem iró krónikás mindennapos, de év végén Összesített vallomása. Nem véletlenül fontos ezt hangsúlyozni, mivel minden krónikával szemben alapvető követelmény a hitelesség. Az egyidejű feljegyzések eleve elkerülhetetlenné teszik a hitelességet, tekintve, hogy bizonyos idő multával az emlékezet már kihagy és feltehető, hogy az utólagosan rögzített élmény alapján a korábbi esemény nem nélkülözi a szubjektumot.