Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairés, mint a honismeieti-hslytöltenetl feldolgozás fonása

A Jövő történetírója, aki kézbeveszi majd a krónikát és a hozzá kapcsolódó dokumentumokat, fényképeket, meghívókat, az eseményeket rögzítő magnószalagokat, egyéb nyomtatott, vagy kézzel Írott röplapot, vagy más egyebet, elsősorban a tényeket vizsgálja, hiszen az tartozik érdeklődési körébe. Csupán másodlagos lehet a szubjektív elemeket magában foglaló összefoglalás, amely ugyan adhat szempontokat, vagy segíthet a megközelítésben, de csupán hangulatilag egészíti ki a történeti tényeknek egy-az egyben elfogadható anyagát. Helytelen lenne azt hinni, hogy a krónika helyettesit! a helyi monográfiák létrejöttét, vagy kiadását, amely végülis a megyei monográfia egyik alapja. Ugyanakkor ugy kell tekinteni, hogy annak szerves része,* nélkülözhetetlen kiegészítője, amennyiben szem előtt tartja a tények hü rögzítését. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyes lakótelepülóseken élők mennyire figyelik területük, lakóhelyük történetét. Szeretik falujukat, üzemüket, közvetlen környezetüket, büszkék küzdelmes múltjukra, és még büszkébbek saját munkájukkal elért eredményeikre. Ma amikor átalakul a falu külső képe is* megváltozik a közismert falukép, városias házak épülnek, az emberek városi életmódot igyekszenek teremteni, amikor a falu lassan egyenrangú társa lesz a városnak, amikor a távolságok leszűkülnek, amikor a műveltség az Ösztönös műveltségtől a tudatos művelődésig jut el, a változó falu kép megörökítése a helytörténeti krónikalrás fontos feladata. Ugyanez vonatkozik egyébként az élet más területeire is» ahol a változások a természetes formálódás az élet mindennapi szükségszerűsége. Nagyon sok kiváló pedagógust tudnánk felsorolni osak