Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikalrásról általában

lesztósével. A krónikáknak nem csupán az adja meg fontosságát, hogy a szűkebb hazához kapcsolódnak a ezt nagyon sok oldalról színesen bemutatják, hanem az, hogy elsősorban felszabadulás utáni történelmünk feltárásához nagy segítséget nyújtanak. A mindennapok történeie, amely szemünk előtt lejátszódó események összefoglalása, holnap már megismételhetetlen esemény, megörökítése nem csupán társadalmi, de politikai fontosságú is. Ezért nem közömbös számunkra az sem, hogy hivatalos és helyi szervek is hogyan nyújtanak hozzá segítséget. Közművelődésünkben betöltött szerepéről szólva, amikor keressük a közművelődés fejlesztésének lehetőségeit, megállapíthatjuk, hogy a krónikairással a helytörténeti kutatás egy ponton ojabb kapcsolatot teremt a társadalmi bázis szélesítésére. A Központi Bizottság 1974-es márciusi határozata,de a XI. kongresszus állásfoglalása is arra kötelez, hogy a közművelődés fejlesztésével szoros összhangban lehetőségeinkhez mérten mindent megtegyünk életünk, eredményeink megörökítésére, a dolgozó ember életfeltételeiről, haladásáról alkotott kép bemutatására. Ezzel ma járuljunk hozzá a mai élet egyéb módon nem rögzített, de fontos jelenségeinek megörökítéséhez, feltáráséhoz. A ma is használható, agitatív erejű tényanyagon túl, így biztosítanak forrásokat a jövő kutatói, történetiről számára.