Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikalrásról általában

tői az oktató^ ne velőmunka különböző ágain át az államigazgatás és a népgazdaság sokrétű feladatainak megoldásáig. Ide tartozik a településhálózat kialakulásának és fejlődési tényezőinek feltárása, a mezőgazdaság, erdőgazdaság, táj átalakítás eredményeinek vizsgálata s a részletes községtörténeti fel dolgozások, agrártörténeti kutatások kiszélesítése, az üzem és technika történeti tanulmányok s nem utolsó sorban a politikatörténet. Ha figyelembe vesszük, hogy a levéltárak rendelkezésre álló összegyűjtött forrásanyaga nem tekinthető teljes nek, a krónikairó mozgalom nagy segítséget adhat abban, hogy összegyűjtött forrásértékű levéltárban megőrzött kiegészítései révén az élet sokrétűen jelentkezzék a hivatalosan rögzített kútfők mellett a helytörténeti kutatás eredményeiben. 11 Eddigi tapasztalataink alapján megállapíthatjuk,de krónikairóink is elmondják, hogy ma még akadályozza munkájukat a kellő megértés hiánya, a kevés támogatás, s az, hogy egyes községekben csupán társadalmi jellegű egyéni kezdeményezésnek tartják és nem kapják meg a munkájukhoz szükséges minimális anyagi támogatást és erkölcsi megbecsülést sem. A krónikairás jelentőségót ma már történész, tudós kutató körökben is elismerik, miután a krónika mint ujtipusu, elsősorban a jelennel foglalkozó forrásanyag gazdag képet adhat a történettudomány számára falu-, vagy üzemi krónika formájában a szocialista mezőgazdaság és ipar, kereskedelem kialakulásáról, a falu és város átalakuló életformájáról. Az üze mi, iskolai, vagy más tipusu krónikák is értékes adatokkal gaz dagithatják a történeti forrásanyagot. Szükséges tehát azért is, hogy foglalkozzunk e mozgalom kiszélesítésével, továbbfej-