Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Debrecen demográfiai arculata

Kétségtelen, hogy a statisztikai adatok történeti rendszerezése néni elégedhet meg a számok vagy számsorok puszta felsorolásával, esetleg összehasonlító elemzésével, hanem az írásos források ismertetését - a speciális forráskritikát is - be kell vonnia a feldolgozásba.

326 És ennek alapján azonnal felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet a különböző népösszeírásokkal, vagyoni kimutatásokkal. A II. József-féle összeírásban a város 1-től végig sorszámozott házai nyomán haladtak az összeírok, és elvileg a házban lakó minden személy adatát számba vették; viszont az egykorú nyilvántartások csakis a frontális fekvésű épületekre terjedtek ki, tehát az udvarokon vagy a házak hátsó részén a kertekben emelt épületeket figyelmen kívül hagyták. Ezzel összefüggésben önkéntelenül felvetődik az a kérdés, vajon ha kihagyták a nem számozott házakat, nem maradtak-e ki ezzel egyidejűleg azok a nem háztulajdonos bérlők, cselédek, ideiglenes alkalmazottak, akik az udvari házakban laktak. Mindenesetre az összeírásba hibák csúszhattak és valóban csúsztak is, mert a statisztikai összesítés sehogyan sem egyezik meg az egyéb adatfelvételekkel. Jellemző erre az 1785-ös összeírás 1995. házszáma alatt tulajdonosként felvett Kaszás Mihály, felesége és nős fiának esete, akikkel együtt lakóként Sípos Istvánt feleségével és 4 gyermekével, összesen tehát 10 személyt mutattak ki, holott az összesítéskor mindössze a háztulajdonos szerepelt. Ehhez hasonló adatok nagyobb számmal vannak, amelyekre támaszkodva kissé szkeptikusan kell fogadnunk a József-féle összeírás végeredményét.

327 Hasonló tévedésekre vetnek fényt az 1828. évi összeírások, amelyeknek adatai szintén eltértek a korabeli hadiadókivetésektől; ezeknél a hivatalos ellenőrzések során már egykorúan is hiányosságokat állapítottak meg. Komlóssy Dániel országgyűlési követ 1828. március 5-én jelentette, hogy a Pest vármegyei összeíró neki adta át Óbuda összeírását, „én pedig egyszerre leírattam és mint még eddig legvilágosabb directoriumot" megküldötte a debreceni tanácsnak. De korábban a szegedi, szabadkai összeírásokról megállapította, hogy maguk az összeírok sem értettek egyet egymás között a rubrikák kitöltésénél.

328 Mindezekből jogosan következtethetünk a tévedések sorozatára. Hasonló tapasztalatokról maga a város is tudott. Amikor Bedekovics Lajos Kőrösről kérte Debrecent a városra jellemző népességi adatok közlésére, 1828. október 31-én Debrecen megírta, hogy a városi polgárok száma 1697 fő, a lakosság száma 26 438 fő a nemességen és azok szolgáin kívül. Ugyanakkor a tájékoztatóhoz hozzátette, hogy 1828-ban nem vették fel az összeírásba a kamarai tisztviselőket, az egyházi személyeket, az iskolák tanárait és doktorait, az iskolai ifjúságot, a kórházi személyzetet és ápoltakat. Ezeknek a hiányoknak bevallása egy hivatalos országos összeírás kapcsán eléggé indokolja, miért térnek el egymástól a demográfiai adatok akár országosan, akár Debrecenben.

329 Korábban, 1828. július 7-én maga a szenátus állapította meg, hogy az összeírást hiányosságai miatt újból el kell készíteni. Viszont a helyesbítés értékelése alkalmával, 1829. augusztus 17-én, azt az utasítást adta ki az összeíróknak, hogy a kollégium professzori karát figyelmen kívül kell hagyni, a külsősori házakat sem kell felvenni, mert azoknak telkei nem számítanak be az adóalapba. Jóval később, 1832. december 3-án, a nádor által megküldött észrevételek kapcsán, Debrecen tanácsa is elismerte, hogy