Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Debrecen demográfiai arculata

a pusztabeli telkek kimaradtak, a városi összlétszámból 2499 fő hiányzik. Ugyanakkor a külsősoron nem vettek számba 420 családfőt, 80 fiúgyermeket, 72 leányt, 406 feleséget. Ezt a rossz adatfelvételt a tanács azzal okolta meg a nádorhoz 1832. december 3-án előterjesztett jelentésében, hogy az összeíráskor a lakók közül „sokan elszöktek, ... az említett taxástelkeken igen kevés lakó adta fel magát. . ." Szinte következetesen kihagyták a szerződéses cselédeket, a ,,conventionatus"-okat, akiknek a száma alig állapítható meg.

330 Az összeírások téves adatait azonban nemcsak a hivatalos személyek, de azok is észrevették, akik valamilyen vonatkozásban Debrecen helyzetével foglalkoztak. Többek között feltűnt az eljárás szabálytalansága Balásházy-nak is, aki azt javasolta, hogy „a nép számának összeírása is hitelesebben történjék", mert - szerinte - főként a vármegyeiek „hiteles statisztikai adatul nem használhatók".

331 A feudális kor átmenetének utolsó népszámlálását a kormány 1848. április 20-án rendelte el, de ennek adatai Debrecenről hiányosak.

332 Az összeírások adatainak más forrásokkal való egybevetése korántsem egyezik meg az egykorú statisztikai feldolgozások számsoraival. Fényes többször is bírálat tárgyává tette a hivatalos felmérések adatait. Még az 1857. évi népszámláláshoz is azt a megjegyzést fűzte: (a 33 202 lélekszámot feltüntető adat Debrecenben) „hihetetlen, midőn 1839 év végén már 50 520 lakosa találtatott, mihogy helyes összeírás lehetett, mutatja az, hogy éveken át az újszülöttek száma 2-2500 között ingadozott".

333 Mindezen tények alapján határozottan azt az álláspontot vallhatjuk, hogy a népességszám alakulásának adatszerű feldolgozása a kutatás jelen állapotában nem biztosított. Amit Fényes az 1851. évi összeírással kapcsolatban állapított meg - hogy valószínűleg kihagyták a tanyákon, erdőkben, szőlőkben tartózkodó állandó lakosokat -, föltétlenül elfogadható.

334 A népösszeírások és vagyoni kimutatások mellett nézetünk szerint még kevésbé megbízható adatokat tartalmaznak a dikális összeírások, amelyek kifejezetten az adóalap számbavételére készültek, mert céljuk az országos adóhányad megállapítása volt. Amíg a népösszeírások a háztartásokhoz igazodtak, de még azokon belül is elsősorban a háztulajdont vették figyelembe, addig a dikális összeírások főként a telekre építettek. Hiába írta elő a helytartótanács 1820. szeptember 12-én, majd 1838. december 29-én az évente elkészítendő népességi kimutatásokat,

335 azoknak az adatai mégsem követték a valóságos helyzetet. Erre főként akkor jövünk rá, ha a hadiadó felosztását vesszük figyelembe (repartitio quanti contributionalis), amely a város számára és nem országos elszámolásokra készült, tehát bizonyos értelemben őszintébb felmérésekre támaszkodott. Ezeknél az összeírás! típusoknál nem kellett félni a portaszám megnövelésétől, hanem inkább arra kellett törekedni, hogy a város a saját jövedelmének kiszámításánál milyen kulcsokat alkalmazhasson. Sajátos az is, hogy a Debrecenből a helytartótanácshoz felterjesztett tiszti főorvosi jelentésekben foglalt statisztikai adatok még csak véletlenül sem egyeznek meg az adókivetési adatokkal, sőt a részösszegek együttese is eltér az egykorú összeírás végeredményétől. Feltételezhető, hogy a kiskorú halottak esetében nem vettek mindenkit számba. A függelékben közölt táblázat adataiból ez megállapítható. Az évi összesítések hiányosságaira maga a tanács is többször rájött. 1835. november 9-én megállapította, hogy a legutóbbi adóösszeírásból „az