Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

Függelék - Követi utasítások

által is kaptsolva van, mint ahol ezen érdekek hijjányzanak. (Ezenkívül erkölcsi ieddhetetlenséget kívánnak a képviselőtől.) A képviselői testületet továbbá akkép kívánnánk alakíttatni, hogy az, amennyire lehet, mind a vagyonnak, mind a jó akarattal párosított értelemnek hű kinyomása lenne; számára nézve a mostaninál jóval több, részént azért, hogy a köz dolgok iránt minél többeknek részvéte felgerjesztessen, részént azért, hogy már számára nézve kül befolyásnak minél kevesebbé légyen kitéve, azon irányt egyébkint, melybe a képviselőknek a város népességéhez vagy a polgárok számához állani kell, mint szinte a tőllök kívánandó képességeket is, ország gyűlési tárgyalás útján véljük meghatározandónak. A közgyűléseket pedig, sőt a törvényszékek üléseit is - az ítéletbeli szavazást kivéve - telyes nyilvánossággal, olly szabályok mellett azonban, mellyek a köztanátskozások méltóságát és a szükséges rendet és tsendet biztosítani képesek legyenek, véljük tartandónak. Ugyanis valamint egy felől nem képzelünk visszásabb állapotot annál, mely a nyilvánosság eszmélyével minden mívelt nemzeteknél öszvekötött gyakorlattal merőben ellenkezőleg, a hallgatóság résziről a tetszés zajos kijelentését a gyűléstermekben eltűrvén, annak ekképp egyes vélemények s tanátskozások felett némi zsarnoki bíráskodást enged, úgy más felől az illő és természetes korlátai közzé visszavezetett nyilvánosságot, melynél a hallgatóságnak nem több, mint a hallgatás szerepe hagyatik, egyik leghathatósabb eszköznek tekintjük mindarra, hogy a tisztviselők hivatásuk pontos és lelki esméretes betölétsére erkölcsileg buzdíttassanak, mind arra, hogy a nép és az elöljárók közt lenni kellő bizodalom szilárd alapra építtessen; mivel nyilvánosság eszközlendi azt, hogy a nép a határozatok okaival meg-esmerkedvén, azokban bel-meggyőződésből még nyugovását találja, egyszersmind ön-tapasztalásból szerezzen magának tudományt tisztviselőinek a polgárság javát előmozdítani kívánó törekvéseiről, minek mind azokra nézve, kiknek kezében az igazgatás van, mind azokra, akik igazgattatnak, csak üdvös eredménye lehet. (A továbbiakban a tisztviselők választása mellett foglal állást, az újraválaszthatóság fenntartásával. A hanyag tisztviselő nem választható újra) ... a királyi városokban eddig fenn állott azon rendszabály, miszerint az illy tisztviselők tsak per útján és felsőbb jóváhagyás mellett voltak hivatalukból elmozdíthatók, nem elegendő, azt számos királyi városok példái bizonyítják. (Ugyanakkor helytelennek tartja a bizottság a háromévenkénti választást.) A háromévi tisztújítás éppen akkor üt ki sok tisztviselőt hivatala köréből, midőn azt tellyesebben meg esmérni kezdette, mely környülménynek magokra a tisztviselőkre nézve is már előre inkább leverő, mint buzdító hatása van; nem pártolhatjuk a háromévenként előforduló tisztújításokat azért sem, mivel a megyei példák e részben bennünket okulni tanítanak (ahol több torzsalkodás merül föl a gyakori választások miatt. Hatévenként javasolja a tisztújítást mindenkire kiterjesztve, majd javasolják, hogy) minden királyi városnak, nem egyenként ugyan, hanem helyzetök s egymástóli távolságokhoz képest többnek s kevesebbnek együtt, a törvénybe világosan meghatározandó jogokkal s kötelességekkel felruházandó, a megyei főispányokhoz hatáskörére nézve hasonló s hivatalába ünnepélyes esküvel iktatandó fő kormányzó adattasson, ki mind a tisztújításoknál, mind az ország gyűlési követek választásánál, sőt más alkalommal is, ha szükségesnek találná, a közgyűlésekben elnökölhessen, egyébaránt maga sem nem határozhatván, sem a többség határozatát meg nem változtathatván. (A tisztújítások alkalmával a sorrend: a képviselőtestület tagjai, a tanácstagok, majd a rendfenntartó bizottsági tagok) általános szótöbbséggel egyenként el választatván s ekép a képviselőtestület kiegészíttetvén, mindőn ez végbement, a fő kormányzó elnöklete alatt tartandó conferentián, melybe a képviselő testületnek is a maga kebeléből titkos' szavazattal kiküldendő s a tanáts tagjaival egyforma számú választmánya meghívandó lenne: a kijelelendők névjegyzéke költsönös értekezések s felvilágosítások után nem ugyan minden egyes hivatalra szám szerint, hanem tsak a hivatalok különböző rendjéhez képest általában megállapíttatván, a fő kormányzó tisztjéhez tartozna minden hivatalra egyenként a kijeleléseket megtenni olly móddal, hogy elsőben jönne az tanátsnokoknak s ezek közül utoljára a polgármesternek és főbírónak választása s mikor ez végbement, az eddigi gyakorlat szerint is a jegyzői s tiszti ügyvédi kar újíttatna meg; a képviselői testületnek titkos szavazatjai nyilvános ülésben lévén felszámítandók, aZ alsóbb hivatalok betöltése egyébaránt a tanáts által, a főkormányzó befolyása nélkül eszközöltetvén. (A továbbiakban a hivatali munkákörökről terjesztették elő véleményüket: a gazdasági-politikai és az igazságszolgáltatási ügyek az egységes tanács két osztályán belül intézendők. Minden héttőn teljes tanácsülés tartandó, a főbíró elnöklete alatt.) A törvénykezési osztály állhatna a főbíró elnöklete alatt, az egyedül büntető törvényszékeken megjelenni tartozó város kapitányán kívül, kire a fenyítő perekben hozott ítéle-