Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

Függelék - Követi utasítások

(Ismerteti, hogy átvizsgálták a kérdésben Debrecenhez irt levelezést, annak álapján jelentik az alábbiakat.) ... Az álláspont, melyből a küldöttség kiindult, a királyi városok belszerkezetének a megyei rendszerhez olly feltétellel leendő akalmazása volt, miszerint a kettő együtt öszvehangzásban hozattasson, kikerültetvén egyszersmind azon hiányok, melyek a megyei rendszerben jelenleg is javítást kívánnak. A királyi városok mostani állása tehát kettős szempontból lévén megítélendő, ú. m. egyfelől azoknak a nagyméltóságú kormány és felsőbb ítélőszékek iránti viszonyait, másfelől belső elrendezésöket tekintve. Ami az elsőt illeti, midőn a királyi városok a publico-politicumokba jelenleg (a helytartótanácstól, gazdasági ügyekben az udvari kamarától függnek; helyes volna a városoknak kizárólag a helytartótanács alá rendelése). Hogy pedig azon választófal, mely a nemzeti egység nagy kárára jelenleg a nemzet különböző rendéit egymástól még a feljebbviteli törvényszékek tekintetében is elkülönbözi, mind inkább-inkább lerontatna, jónak látnánk az 1832/1836. ország gyűlésére e város részéről küldött követ uraknak azon utasítást ismét megújítsani, miszerint a tárnoki és királyi személynöki székek megszüntetvén (a városi perek és hétszemélyes táblára fellebbeztessenek). Ami más részről a királyi városok beligazgatását érdeklik, kíván e küldöttség itt is életbe léptetni azon alkotmányos elvet, miszerint a polgárság kebelében rólok nélkülök semmi se történjen, melyet már eddig is képviselve lát azon régi institutióban, minélfogva a királyi városok közügyeinek elintézése a tanács és a községből választott ún. eskütt polgárok közt megosztva volt, bár nem a polgárság által választattak, mindazáltal most a városi rendszerben, mint az öszves polgárság képviselői úgy jelennek meg, kérdésbe tette magának, hogy akár az ország gyűlési követ és városi tisztviselők választásába, akár a közigazgaátsba tanátsos lenne-é minden polgárnak egyenes befolyást engedni, vagy a képviseleti rendszert az eddiginél szélesebb alapra építve és biztosabb formákba öltöztetve továbbra is megtartani! A küldöttség tehát e részben, tekintve egyfelől az európai jog irányt, melly alkotmányos országokban mindenütt a képviseleti rendszerben mutatkozik, másfelől gondolóra véve azon számos visszaéléseket, melyek a néptömegnek akár a tisztviselők választásába akár a közigazgatásbani egyenes befolyásából származhatnának és tsak a közügynek árthatnának; meggyőződve továbbá arról, hogy mind a tisztviselők és ország gyűlési követek helyes választása, mind a közigazgatás tzélirányos kezelése a tudományos míveltségnek bizonyos fokát és nem könnyen szerezhető s nem minden emberben feltalálható gyakorlati tapintatot feltételez, és mindezeknek sikere utoljára is nem annyira a sokaságtól, mint a választóknak s választandóknak erköltsi és értelmi fejlettségétől függ: egyértelműleg arra a véleményre jött, hogy a városi polgárságnak tsak közvetőleg adasson rész a beligazgatásban (kiemelés tőlem, K. Gy.), vagyis olly móddal, hogy az általuk választandó s bizodalmukra érdemes képviselők mind a tisztségviselőket és országgyűlési követeket válasszák, mind pedig a város közügyeit a tanátstsal együtt tartandó közgyűlésekben és annak tagjaival egyenlő szavazattal igazgassák: egyszóval, akik a királyi városokban a megyék szerkezetének megfelelő Rendeket alkossanak, melly a tisztviselői karra együtt határozzon, emezt a végrehajtás, az arra való felügyelet viszont: miképp hajtattak végre a határozatok az elnökön kívül a közgyűlést illetvén. Ezen rendszer létesítésének feltételeibe azonban részletesen is belé eresztkedni szükségesnek tartván, úgy vélekedtünk, hogy választó lehetne minden helybéli polgár, továbbá minden házbirtokos, ezen kívül pedig minden önállású nemes és honoratior, ki valamely városnak állandó lakosa, ha szinte háza nints is. Miért nem kívánunk pedig a nemesektől és honoratioroktól is városi házbirtokokat, mint választó képességet, ez az oka: mivel a királyi városoknak általános óhajtása lévén a helyhatósági bíráskodásnak a keblökbe lakó nemesek és tisztes rendűek személyeire törvény által leendő kiterjesztése - melly rendszabály a városi beligazítást igen megkönnyítené és számtalan kihágásoknak és következetlenségeknek venné elejét -, minthogy ettől a harmadik rend főképp azért láttatott eddig idegenkedni, mivel a városi tisztviselők választásában részt nem vehetett, mi ezen idegenkedést tsak azáltal véljük elháríthatónak, ha itt is azon elv, hogy a nemes embert tsak olly bírák ítélhetik meg, kiknek választásába befolyással lehetett, elfogadtatik és alkalmazást nyerénd; az ország több rendéi méltányosságától biztosan remény Ivén azt a királyi városok, hogyha a nemeseknek és honoratioroknak a tisztviselők választásába részvétet engedendenek, ezekre nézve a helyhatósági bíráskodás törvény által meg fog állapíttatni. Hanem mi a képviselőket érdekli, már ezektől megkívánandóknak véljük, hogy polgári joggal és városi ingatlan vagyonnal bírjanak, mert méltán felvetődik, hogy sokkal jobban szívén fekszik kinek-kinek azon társaság boldogsága, mellyhez anyagi érdekek