Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

törtek oly mértékben előre, amilyenben azt az elnyomott osztályok érdekei megkívánták volna. Ez a belső ellentmondás is feltárta, mily mély szakadék tátongott a termelőerők állapota és a politikai, hatalmi viszonyok között. Debrecen követe, Komlóssy László, 1844. december 2-án beszámolt a városi közgyűlésen, elmondva, hogy az országgyűlés „Felséges Királyunk és a Hon közvárakozásának nem minden részben megfelelő eredményt" ért el; a különböző napirendi pontok megállapításánál „a nemzet anyagi kifejlődését, a nyolcszázados alkotmány javítását és a kor kívánataihoz lehető czélszerű alkalmaztatását" tartották szemük előtt, de különösen a királyi városok helyzetében nem következett be a szükséges előrehaladás. Előadta, hogy a harmadik és a negyedik rend nem értették meg egymást, holott „a negyedik rend egyikét teszi azon négy oszlopnak, melyen az alkotmány boltozata mint a nemzeti önállás védpaizsa nyugszik". A beszámolónak higgadt hangon mondott megállapításai valóban a lényeges vitás kérdéseket tükrözik.

368 Az 1843/1844-es országgyűlés lezárása után a politikai életben határozottabb irányváltozás következett be. A történettudomány már korábban felismerte, hogy az 1840-es években ,,új világnézet kezdett csírázni: a demokratizmus, amely az égető kérdésekhez nem nemesi szempontból, hanem főként a nép oldaláról közeledett".

369 A polgárság maga a legkésőbben jutott el saját gazdasági és társadalmi kibontakozásának felismeréséhez, holott a feudális viszonyok az áruforgalom kibontakozása, a hitelviszonyok elmaradottsága területén legközelebbről őt érintették. A polgárság egy része a Védegylet mellé állt, a megalakult kaszinók előremutató javaslatokat dolgoztak ki, fel-feltűntek a szabadabb szervezésű céhen kívüli vállalkozások, a polgárság körében bontott szárnyat a nemzeti művelődés igénye, ott talált talajra a magasabb fokú rendszeres iskoláztatás követelménye. Ezek a belső ellentmondások objektíve segítették elő az átrendeződés folyamatát.

370 Az 1846. évi galíciai felkelés után még tovább éleződtek a társadalom politikai harcai. Kétségtelenné vált, hogy 1848-ra „a kapitalizmus feltételei kialakultak, a feudalizmus vál ágba jutott és mindez . . . szükségessé tette a polgári átalakulást".

371 Az utolsó rendi országgyűlést 1847. november 12-re hívták össze és az 1848. április 11-ig tartott. Már az első időszakban látható volt, hogy a különböző osztályok képviselői egymással ellentétes álláspontot vallanak, sőt ezek az egyes osztályokon belül is megmutatkoztak. Nem voltak egységesek a különböző vármegyék küldöttei, a társadalmi haladás hívei eltérően magyarázták az új helyzetből és mozgalmakból adódó feladatokat. Hozzájuk hasonlóan ellentétes nézeteket vallottak a főrendek sorában bizonyos személyek és természetesen nem volt egységes a polgárság sem. Debrecen tanácsa - hűen az 1843/1844-ben kialakult nézeteihez és a centralista reformellenzékhez közeledő álláspontjához - az országgyűlésre kiadott követi utasításban felhívta Komlóssy Lászlót és Sápy Sámuel követeket, hogy minden vitában vegyenek részt. De az alapvető kérdéseket a követi utasítás nem érintette, nem tért ki sem a társadalom gyökeres átalakítását célzó többször felmerült javaslatokra, sem a városi hatalom átszervezésére, a jobbágyság felszabadítására, a céhek megszüntetésére stb. Viszont a szenátus és a nagytanács tagjainak állandóan feszült politikai hangulatát feltárja az az 1847. november 29-én hozott határozat, amely elren-