Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

delte, hogy a követi jelentések megtárgyalására mindenkor közgyűlést kell összehívni, holott korábban ilyet legföljebb kéthetenként tartottak.

372 A polgári forradalom 1848. március 15-én mindenesetre diadalt aratott, és ezzel a reformországgyűlések utolsó tárgyalásai megvalósították azokat a követeléseket, amelyek a haladók rétegeiben már évtizedek óta éltek. Áttekintve Debrecen reformkori helyzetét, megállapítható, hogy a polgárság életében végbementek azok a gazdasági és társadalmi rétegződések, amelyek a feudális rend bomlásának folyamatában az ország nagyobb és főként szabad királyi városaira jellemzők voltak. A differenciált társadalmi helyzet maga után vonta az osztályérdekeket tükröző politikai nézeteltéréseket, amelyek többször nyílt szembenállásra vezettek egyrészt az uralkodó csoportok, másrészt a külsősori lakosok között. A városvezetés a feudalizmus érett időszakában messzemenően ki tudta harcolni mindazokat a kereskedelmi kedvezményeket és a jól szervezett céhes ipar számára elérhető előnyöket, amelyek Debrecent naggyá, az ország egyik legjelentősebb városává tették. A reformkorban viszont az egyre nagyobb szerzett birtokok, főként a kincstártól bérbe vett területek mindjobban hozzájárultak ahhoz, hogy a vezetőség elsősorban az agrárérdekekkel kezdett foglalkozni, birtokállományának fenntartása vezérelte, s emiatt a közösségi problémák megoldásánál kevésbé érdekelte a szabad kereskedelem, a szabadon működő iparosrétegek támogatása. Hatalmát azzal tartotta fenn, hogy a gazdasági érdekösszeütközések folyamán támadt viták legnagyobb részében a hanyatló céhszervezetek érdekvédelmét szolgálta, semmiképpen sem óhajtotta a megmerevedett hatalmi viszonyok forradalmi megváltoztatását. Ebben a vonatkozásban szembekerült azokkal a haladó erőkkel, amelyek igyekeztek előmozdítani a városi polgárjog kiterjesztését, elválasztani a közigazgatási és bírósági szervezeteket, kifejleszteni a polgári állam szerkezeti formát és ezzel párhuzamosan átalakítani a város intézményeit. A kétirányú küzdelem során szélesedtek a piaci kapcsolatok, az országos vásárokon tömegesen jelentek meg hazai és külföldi kereskedők, de a nagy forgalom ellenére Debrecen polgársága elsősorban a nyersanyagok eladójává lett és kevésbé járult hozzá a városi ipar fejlődésének fokozásához. Mindezek az ellentmondások azonban együttesen sem tudták háttérbe szorítani azokat az erőfeszítéseket, amelyek akár a gazdasági, akár a művelődésügyi kérdések helyes megoldására irányultak. Megindult a tervszerűbb és tudatosabb városfejlesztés, a kezdetleges csatornázás, a lakályosabb házak építése, az iskolák számának emelése. Debrecen lakossága tehát öszszességében eljutott a polgári forradalom küszöbéig, majd annak győzelme után megindulhatott a kapitalista fejlődés útján.