Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A tudomány és művészet
Tagadhatatlan, hogy Debrecennek a reformkort megelőzően nagy irodalmi hagyományai voltak. Akkor már országos visszhangot keltett és követőkre talált Csokonai Vitéz Mihály, ismert volt és népszerűségnek örvendett Fazekas Mihály Ludas Matyija, véget ért Kazinczy körül a debreceniség miatt kialakult harc, az „árkádiai per". Ezek a hagyományok politikai tendenciájuk és művészi értékeiknél fogva egyaránt értékesek voltak, és az országosan kibontakozó új törekvésekhez kapcsolódtak és hozzájárultak a feudalizmus hiányosságainak, ellentmondásainak, túlhaladottsága okainak tudatosításához. 307 Ezek az irodalmi művek fejezték ki és erősítették a Debrecenben lappangva élő „plebejus szemléletet"; valószínűleg az újsoriak sorsát megismerve és átérezve, hiszen velük a többiek mellett például Fazekas Mihály is sokat találkozhatott, miután a nagytanácson belül perceptori beosztása volt. Ily módon került közvetlen kapcsolatba a tömegekkel, főként a szenvedő, elnyomott taxásokkal, akiknek az adóbefizetésével foglalkoznia kelleit. Munkásságában nyomon kísérhető az a népies szellem, amely vitathatatlanul plebejus elemeket foglalt magába, s ezek forrása valószínűleg nem a távoli falvak népének, hanem Debrecen újsori lakosainak élete volt. Sajnos, Fazekas halála után kevés költőegyéniség élt Debrecenben, akik a megkezdett utat szélesebbre taposták, tovább folytatták volna. Nemzeti költészetünk legvirágzóbb időszaka debreceni viszonylatban sivár képet mutat. Néhány kiemelkedő alkotás mégis született, de ezek szerzői később már nem játszottak szerepet az irodalmi életben. Nagy Imre és Szilágyi István 1840-ben pályadíjat nyert a Kisfaludy Társaság országos pályázatán. Színes és jó útleírásokat, egyúttal bizonyos értelemben társadalomrajzot is nyújt Pákh Albert, aki Debrecenben végezte a jogot; Nagy Ignác is élt itt, s bár művei csak a romantika fölületi szintjén maradnak, bizonyos megnyilatkozásai mégis értékesek számunkra: Széchenyi nézeteihez állt közel. Kuthy Lajos 12 évet töltött a ref. kor'égiumban, majd őt tekinthetjük a Hortobágy és az Alföld első irodalmi felfedezőjének, jóllehet az ő művei is inkább csak a romantikus felszíni rétegekben maradnak, s nem ásnak le a legrejtettebb ellentmondásokig. A Hazai rejtelmekben sok olyan leírás olvasható, amely a kereskedőváros nyüzsgését, némelyek kupecszellemét jellemzően tárja fel. Balkányi Szabó Lajos ügyvédként élt a városban, de versei őszinte nemzeti érzést, hazaszeretetet árulnak el. 308 A képzőművészeti alkotások teljes felkutatása és értékelése mindeddig nem történt meg. Lehet, hogy további kutatások megcáfolhatnák Lyka Károly keserű ítéletét arról, hogy „az ország legnagyobb városában hontalan volt az építőművészet". Szerinte a debreceni művészeknek „a művészetről nem volt koncepciójuk". 309 Kijelentésének második tétele talán valóban helytálló, az előző állásfoglalása azonban kissé pesszimisztikusnak tűnik, hiszen a reformkori Debrecenben élt Povolny Ferenc, a városháza és a „kilenclukú híd" tervezője, itt tevékenykedett Litsmann József kiemelkedő építész, Beregszászy Pál és testvére, Péter, mindkettő több cívisház tervezője, ifj. Kovács György mérnök tervező stb. Alkotásaikat mint műemléket az utókor is tisztelettel veszi körül. Bennszülött szobrász nem élt Debrecenben, csak idegenek fordultak meg a városban, mint Franck Lőrinc, Vogel Sebestyén Antal, Huber József, Dozsnyay Károly, Ferenczy István; ennek ellenére alkotásaik mégiscsak a város polgárságának megrendelésére készültek és nem a közönyre, hanem egyes személyek érdeklődésére utalnak. A nagy tömeg mindenesetre távol tartotta
