Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A városmag (belváros)

már 1812 óta nem temetkeztek bele. A megnyitott új temetőt a Homok utca fölött vették használatba.

34 Más utcákban is a szabályozás nyomaira bukkanunk, többek között a Hatvan utcán. Szőke Mihály polgár 1824. június 24-én kérte a tanácsot, hogy járuljon hozzá telkének legalább 5 négyszögöllel való meghosszabbításához, mert „a Nagy Hatvan-utcában a telekem a reguláció alkalmatosságával utczának elvevődvén", a kártalanítás során annyival kevesebbet kapott. Kérését teljesítették.

35 A Német utca átrendezését is Kovács György mérnök tervezte 1822 körül; térképe feltüntette a hidakat, átereszeket és pallókat, tehát valóban nagyobb arányú munkát végzett.

36 Ezzel függött össze a Külső vásár térnek nevezett terület rendezése is, amely a Tizenhárom város nevet is viselte. A név egyes szepességi városokkal fennállt kereskedelmi kapcsolatokra utal. Szabályozták a Cegléd utca egy részét, amikor 1826-ban a Mányi Berek területén 12 házhelyből 6 többlettelket alakítottak ki, illetve utakat nyitottak.

37 Az egyes házak közötti széles, addig használaton kívüli közterületek kezdtek beépülni, s ha nem alakultak új utcák, a lakosság megtelepedéséhez módot nyújtottak, de a város szépítéséhez kevésbé járultak hozzá. Egy per során állapították meg, hogy többek között a Hatvan és Kisúj utca közötti területen valóban négy teleksor húzódott. Ezek közül az egyik a Hatvan u. felől haladt a Piac utcához; a másik önálló telekként nagy területet fogott át Vincze Pál tulajdonában; a harmadik ismét magántelek volt, de több házhelyre kiterjedően; míg a negyedik Németh Sándor tulajdonában az Aranybika vendégfogadó elhelyezéséül szolgált. Az említett két utca között tehát kiépültek a házak, de azok elhelyezése nem járult hozzá a város szépítéséhez, maguknak a közterületeknek átalakításához, hanem mintegy telektömböt képviseltek.

38 A szenátus Szepesházy Károly szepesi kamarai tanácsos érdeklődésére azt válaszolta, hogy az 1811. évi tűzvész óta „a nagy utcák szélesek", amióta „regulázódtak".

39 Ez a megállapítás valóban helytálló, de a szabályozás eredményeit kissé idealizálja, miután nemcsak az útszélesség játszik szerepet egyegy terület esztétikájánál. Az 1830-as években újabb utcarendezési kezdeményezésekkel találkozunk. Például 1829. július 2-án rendelték el a Német utcai kapu újjáépítését és áthelyezését, amelyre 14 000 téglát, 14 köböl meszet, ismeretlen mennyiségű faragott követ használtak fel. 1831-ben fejezték be a városárok kijjebb helyezésének munkáját, amelyet még 1828. december 28-án rendelt el a királyi biztos; Farkas Ferenc 1834. június 6-án nagyobb szabású rendezést javasolt, de kívánságait még 1846-ban is túlzóknak tartották.

40 Az ilyen természetű és csak részleteket érintő intézkedések miatt írta a Társalkodó 1837ben, hogy a debreceni elöljáróságnak „éppen semmi, vagy csak igen kevés gondja van a város csinosítására . . . Debrecen utcái szélesek s tágasok, de négyet kivéve mind girbe-görbe. Ezen négyben is sok ki s behajtás van". Ugyanakkor azonban azt is megjegyezte, hogy „néhány év óta épülnek utcák".

41 Az utak sáros volta miatt a pallók használata elterjedt; azok karbantartásával viszont maguk a lakosok is alig törődtek. A gazdasági bizottság 1838. december 7-i jegyzőkönyve azt állapította meg, hogy „ . .. a gyalogosok számára rendeltetett ház alatti pallókat, melyek most különös gonddal és csinossággal készíttettek, a tajigások, szekeresek és lóhátasok a rajtok já-