Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A tudomány és művészet

konai síremlékére indított gyűjtéssel sem értett egyet, holott ez a mozgalom országos akcióvá szélesedett.

280 Találóan jellemezte a helyzetet Bajkó Mátyás azzal, hogy „az ifjúság ... a polgári haladásból saját egzisztenciájának a jövőjét vélte biztosítani".

281 Az 1830-as években a társadalomszemlélet kettőssége nemzedéki problémává mélyült. Az ifjúság sem a tanári vezetésben, sem a tanácsi tisztségviselőkben nem látott garanciát az új törekvések megvalósítására, viszont önmaga gyengének bizonyult ahhoz, hogy bármilyen mozgalomnak vezérkarává nőjön, különben sem jutott hozzá az elöregedett városvezetés mellett nézetei érvényesítéséhez. A mozgalom szellemi irányítója, Péczely József is, hosszas küzdelmek után más irányú munkásságot kezdett kifejteni, bár tanítványai 1840-ben a Kisfaludy Társaság országos pályázatán sikert arattak.

282 Debrecenben 1835 körül legkifejezőbben ő képviselte a haladó szellemet és emiatt került ellentétbe saját professzortársaival és nyilvánvalóan a városvezetés több személyiségével. Eötvös Márton szerint „ő volt a reformkor nagy és igazi prófétája Debrecenben". Nem véletlenül választotta a Lant című folyóirat jelmondatául Kölcsey szavait: „Hass, alkoss, gyarapíts . . .", míg a IV. számban Széchenyit idézte: „ne maradjunk mozdulatlanul a réginél".

283 Magatartásukat az is jellemezte, hogy az 1840-es években a diákköri tagok már Kossuth szavára hallgattak, amit az is bizonyít, hogy 1841. június 19-én a Világ c. lap helyett a Pesti Hírlapra fizettek elő Csengery Antal és Szilágyi István javaslatára.

284 Az ifjúság tehát bizonyos értelemben radikalizálódott. Az értelmiség egy másik kiemelkedő csoportja - főként magánorvosként - az egészségügyi hálózatban tevékenykedett. Közülük többen foglalkoztak városfejlesztési kérdésekkel, állandóan írásban hívták fel a tanács figyelmét az ivóvízellátás nehézségeiből adódó káros következményekre, a járványok elleni küzdelem szükségességére, a közgyógyszerellátás igényeire, a népi gyógyászat veszélyeire. Javaslataik mindenesetre arra mutatnak, hogy figyelemmel kísérték a város kibontakozó életét, mert számukra sem volt közömbös, milyen körülmények között él a lakosság legnagyobb része. Ezzel az urbanizáció objektív folyamatát messzemenően előmozdították. A városi tanács nemegyszer hallgatott az egészségügyi szakszemélyzet véleményére, továbbá önálló bizottságokat szervezett a bejelentett hiányosságok okainak felderítésére, a kezdeményezések lehetőségeinek kivizsgálására. Több más mellett ilyen bizottsággal találkoztunk 1830. augusztus 23-án is.

285 A tudomány és a művészet A tudományos élet Debrecenben elsősorban a kollégiumban bontakozott ki. Az a nagy művelődési és tudományos központ, amely a felvilágosodás századában, a XVIII. században, az itt élő tudósokat európai jelentőségűvé emelte, a reformkorban tovább fejlődött. A városban rajtuk kívül kevés olyan személy élt, akinek hírneve, tekintélye annyira átütő lett volna, mint a kollégiumi professzoroké. Ennek a kérdésnek részletesebb kidolgozása a jövőben feltárhatja a tudóstanárok minden irányban kifejtett tevékenységének sokszínű gazdagságát; annyi azonban már az eddig ismert eredmények alap-