Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A közművelődés ügye a városi önkormányzatban

akkor a lelkészi kar voít a legaktívabb csoportja; egy részük a lelkipásztori teendőket látta el, míg másik csoportja a kollégiumi oktatók között található; a kettő azonban gyakorlatilag legtöbbször összefonódott, miután a kollégiumi tanárok általában rendelkeztek lelkészi képzettséggel is. A reformkor nagy harcosai, mint Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, több éven át a kollégium növendékei voltak. Viszont visszaemlékezéseik között az ott töltött évekről nem olvashatunk elismerő, még kevésbé magasztaló szavakat. A patriotizmus szellemében a kollégium határozottan élen járf, de merevsége, elzárkózása a politikától és az új, haladó társadalmi nézetektől való idegenkedése mindkettőjüket, majd később Arany Jánost is riasztotta. A lelkipásztorok a korábbi törvényes rendet konzervatívan képviselték, jogszabályainak fenntartását és mindenekfelett való tiszteletét hirdették s e kérdésekben a professzori kar nagy része is egyetértett. Számukra a szabadság problémája erkölcsi síkon jelentkezett, nem társadalmi vonatkozásban. Varga Zoltán jól felismerte, hogy „a rendi életformához való ragaszkodás szab irányt lelkipásztoraink és tanáraink politikai nézeteinek". Az ember társadalmi egyenlőségének gondolatát elutasították, a társadalmi osztályok együttműködését vallották. Eszményi államformának az alkotmányos monarchiát tartották.'

2

'

5 Mindezeket a kérdéseket mélyrehatóan elemezték az eddig megjelent tudományos feldolgozások. Viszont közöttük is voltak kivételesen előrelátó személyiségek, vagyis a lelkipásztorokat és a professzori kart sem szabad egysíkúan megítélni s még kevésbé elítélni. Az ilyenek azonban magányosan bolygó csillagként lebegtek, őket magukat s követőiket alig engedték szóhoz. Ezek közé tartozott az ifjabb Péczely József, aki éppen az új fejlődést megértő eszméivel vonzotta a tanulóifjúságot.

276 A debreceni kaszinó 1833 óta az értelmiség gyűjtőhelye volt; munkáját több kezdeményezés jellemezte: 1836-ban adományt tett a kórházalapra, ugyanakkor az utcai közvilágításra lámpákat ajándékozott; 1840-ben sürgette a takarékpénztár megszervezését, 1841-ben az állandó színház felépítését, 1843-ban a gőzhengermalmot, 1844-ben a kisdedóvodát stb. A tagok száma általában felülmúlta a háromszázat. A vezetők között szerepelt Balásházi János; 1841 óta tiszteletbeli tagként találjuk Széchenyi Istvánt.

277 Az értelmiség utánpótlása nagyrészt a debreceni kollégium különféle tagozataiból és a piarista középiskolából történt. Az ország különböző oktatóintézményeiben alakult irodalmi és nyelvészkedő társaságok az 1820-as években a polgári fejlődés táptalajává váltak; működésüket csaknem kizárólag fenntartó szerveik ellenőrizték. Az erdélyi kollégiumokban az 1830-as években egyre jobban előtérbe került a politikai érdeklődés. Bodolay Géza szerint itt „a társadalmi haladás gondolata válik most már központi kérdéssé".

278 Tudjuk, hogy 1827-1829 között Szűcs Károly debreceni tógátus Geothénél járt, majd együtt dolgozott ifj. Péczely Józseffel és feltehető, hogy 1833 óta mint nagy

1

étai lelkész is fenntartotta korábbi kapcsolatait Debrecennel.

279 Kétségtelen, hogy a ref. kollégium haladó mozgalmai nem a kollégium irányítása alatt, hanem azzal szemben bontakoztak ki. Az innét kikerült diákok egy része később'országos jelentőségű szerepet vállalt, mint Csengery Antal, Szabó Károly, Szilágyi István. De áz tagadhatatlan, hogy - Nagy Sándor szerint - „a reformkor értékeszméit tanári testület és ifjúság nem azonos mértékkel mérlegeli". A kollégium vezetősége többek között a Cso-