Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A gazdászati igazgatás f

kiadásokat teljesíteni kellett stb. Ezt a munkát részben az utcai megbízottak, részben az alsóbb fokú városi alkalmazottak, a szubalternusok végezték el. Az utcai önkormányzatnak kettős tartalma volt; az egyiknek a lényege abban teljesedett ki, hogy az utcák polgárjogú lakosai és nem polgár háztulajdonos rétegei a saját közös ügyeiket, mint a hetipiac, az adózás, a közmunka-teljesítések, a fuvarozás kötelezettsége, a nagy tanácsi tagválasztás, a képviselő-választás stb. egy-egy megbízottuk útján szerveztették meg. Ennek a megbízottnak szűkre szabott hatásköre volt, ami elsősorban a munkára való kijelölésre, az adóbeszedésre korlátozódott. Az utcaszervezet első nyomai a XV. századra, sőt még korábbra is visszanyúlnak. Eredetük minden valószínűség szerint összefüggött azoknak a falusi településeknek életével, amelyeknek egyesüléséből Debrecen várossá fejlődött. Ezek a települések lehettek az utcai önkormányzat névadói mindaddig, amíg a város egységessé nem vált. Utca azonban több volt, mint ahány szervezet kialakult, hiszen a város állandóan bővült, terjeszkedett, új utcák nyíltak. Viszont az igazgatás sohasem lehetett annyira decentralizált, hogy minden kisebb-nagyobb utcai településsel önálló szervezet foglalkozzék. Ez a körülmény indokolta, hogy az utcákon belül kialakultak a „tizedek", amelyeknek élén egy-egy utcatizedes (decanus) állt; ezzel a tisztséggel először a XV. században találkoztunk. Az utcatizedek számát a városi tanács határozatilag szabályozta, azok tehát legföljebb településföldrajzi szempontból változhattak önállóan; közigazgatási hovatartozásukat a városi hatalom irányítása szabályozta. Az 1700. március 7-én alkotott szabályzat szerint az alábbi átszervezések történtek: Utca neve Korábbi Új tizedek száma Hatvan 2,5 1,5 Mester 1,5 1,5 Péterfia 1,5 1,5 Csapó 2,5 2 Cegléd 2 2 Varga 1,5 1,5 Várad 2 2 Piac 1,5 1,5 A felsoroltak közül két utcában az összevonást indokolta a kapuk és a kisajtók elhelyezése, magának a településnek sűrűbbé válása. A reformkorban az utcai önkormányzat vesztett jelentőségéből, mert egyre erőteljesebben bővült az utcakapitányok és a városi főkapitány hatásköre, de az alsóbb munkák végrehajtásánál, valamint politikai - választási, szavazási - feladatok megoldásánál továbbra is szerepet játszottak. Az önkormányzati választások révén kiemelt utcai kapitányok - az utcatizedesek első fokú elöljárói - kezdtek visszaélni jogkörükkel, kötelezettségeiket kevésbé teljesítették. Egy tanácsülésen 1829. szeptember 18-án megállapították, hogy „az ún. utcza kapitányai a magok gyűléseikben gyakran vendégeskednek és ott késő éjszakáig is lármáztak és . . . mintegy bordélyházzá változtatják azt", amit el kell tiltani és büntetni kell. De a továbbiakban még inkább háttérbe szorult az utcai önkormányzat, majd a