Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A városi törvényszék

tette azzal a feltétellel, hogy mind a törvényszéki, mind a közigazgatási­gazdálkodási osztály állandók maradnak. 174 Debrecen törvényszéke nem járt el kíméletesen a vád alá helyezett személyekkel szemben. 1831-1840 között összesen 3079 rab került a városi börtönökbe, akik között 2537 személy a vizsgálati fogság idejét vagy fél évnél kisebb büntetését töltötte, viszont fél éven túli szabadságvesztésre ez idő alatt 542 személyt ítéltek. 175 Súlyos megtorlást vont maga után a szenátus tagjait ért sérelem. Ez a jogvédelem a választott hites közönség tagjaira is kiterjedt. Többek között egy Zoltán Gergely nevű személy Kós Imre esküdtet szidalmazta, akinek bottal ütött a kezére. Emiatt 1828. októ­ber 4-én 1 évi „közönséges munkában és vasban eltöltendő áristomra, ne­gyedévenként 40, összvességgel 160 pálcára", valamint 100 Ft fájdalomdíj megfizetésére ítélték. A bírósági szervezetnek a hatósági jogkört gyakorló szervezettel való összefonódása tette lehetővé és szinte szükségessé az ilyen súlyos ítéletet. 176 Nagyon szigorúan jártak el az erkölcsi természetű kihágá­sokkal, a város rendjének megsértésével, a részegeskedéssel kapcsolatban. Ilyenkor nemegyszer 50 pálcaütést is kiszabtak a vádlottra. Ha egy cseléd urával vitába szállt, a szabadságvesztésen kívül botbüntetéssel is megfe­nyítették. Utóbbi alól csak egészségügyi okokból kaphatott valaki felmen­tést; Jakab Andrást és Sípos Pétert 100-100 pálcaütéssel sújtották, de „testi gyengeségük miatt a verést ki nem állhatják", ezért a botbüntetést 3-3 havi szabadságvesztéssel válthatták meg. 177 Gyújtogatás címén Ballá Mihályt 1844. január 20-án halálra ítélhették volna a megokolás szerint, de irgalomból 3 évi vasra és hetenként .2-2 napi böjtre változtatták az íté­letet. Hasonlóan büntették 1844. augusztus 3-án Serbán Lászlót, akit még 150 botütéssel sújtottak, de gyenge állapota miatt ezt 150 napi börtönnel váltották meg. 178 A botbüntetés Debrecenben általános volt, holott II. József tilalma után még az országgyűlésen is többen felszólaltak ellene, mivel súlyosan megalázónak tartották. 179 Nemes személy felett a város nem mondott ítéletet, ha előzetesen tu­dott nemesi származásáról, hanem ilyen esetben az ügyet a megyei tör­vényszékhez utalta át. Polgári vagyont érintő keresetekben a nemes is a városi törvényszék alá tartozott. 180 Debrecenben a reformkorban már szükségessé vált a külön váltótör­vényszék felállítása, amelynek a gondolata még Mária Terézia korában vetődött fel. 181 Az 1840. évi 15. tc. alapján az ország területén összesen 7 váltótörvényszéket állítottak fel, s azok között egyet Debrecenben. Ennek fellebbezési fóruma a pesti váltótörvényszék volt. E törvényszék állami bí­rósági fórumként működött, elnökét a kormány nevezte ki, viszont ülnö­kökként a debreceni kalmár, fűszeres és vasárus társaság együttesen össze­sen 2 tagot küldött. A törvényszék 1841. február 3-án kezdte meg műkö­dését. 182 * * * A vádhatóságot a debreceni törvényszéknél a városi ügyész látta el. Az önálló ügyészi állást a városban már a XVII. század végén megszervez­ték, miután személye nemcsak a fiskálisperek vádindítványánál játszott szerepet, hanem a városi vagyon védelme megítélésénél is fontos volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom