Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A városi törvényszék

tette azzal a feltétellel, hogy mind a törvényszéki, mind a közigazgatásigazdálkodási osztály állandók maradnak.

174 Debrecen törvényszéke nem járt el kíméletesen a vád alá helyezett személyekkel szemben. 1831-1840 között összesen 3079 rab került a városi börtönökbe, akik között 2537 személy a vizsgálati fogság idejét vagy fél évnél kisebb büntetését töltötte, viszont fél éven túli szabadságvesztésre ez idő alatt 542 személyt ítéltek.

175 Súlyos megtorlást vont maga után a szenátus tagjait ért sérelem. Ez a jogvédelem a választott hites közönség tagjaira is kiterjedt. Többek között egy Zoltán Gergely nevű személy Kós Imre esküdtet szidalmazta, akinek bottal ütött a kezére. Emiatt 1828. október 4-én 1 évi „közönséges munkában és vasban eltöltendő áristomra, negyedévenként 40, összvességgel 160 pálcára", valamint 100 Ft fájdalomdíj megfizetésére ítélték. A bírósági szervezetnek a hatósági jogkört gyakorló szervezettel való összefonódása tette lehetővé és szinte szükségessé az ilyen súlyos ítéletet.

176 Nagyon szigorúan jártak el az erkölcsi természetű kihágásokkal, a város rendjének megsértésével, a részegeskedéssel kapcsolatban. Ilyenkor nemegyszer 50 pálcaütést is kiszabtak a vádlottra. Ha egy cseléd urával vitába szállt, a szabadságvesztésen kívül botbüntetéssel is megfenyítették. Utóbbi alól csak egészségügyi okokból kaphatott valaki felmentést; Jakab Andrást és Sípos Pétert 100-100 pálcaütéssel sújtották, de „testi gyengeségük miatt a verést ki nem állhatják", ezért a botbüntetést 3-3 havi szabadságvesztéssel válthatták meg.

177 Gyújtogatás címén Ballá Mihályt 1844. január 20-án halálra ítélhették volna a megokolás szerint, de irgalomból 3 évi vasra és hetenként .2-2 napi böjtre változtatták az ítéletet. Hasonlóan büntették 1844. augusztus 3-án Serbán Lászlót, akit még 150 botütéssel sújtottak, de gyenge állapota miatt ezt 150 napi börtönnel váltották meg.

178 A botbüntetés Debrecenben általános volt, holott II. József tilalma után még az országgyűlésen is többen felszólaltak ellene, mivel súlyosan megalázónak tartották.

179 Nemes személy felett a város nem mondott ítéletet, ha előzetesen tudott nemesi származásáról, hanem ilyen esetben az ügyet a megyei törvényszékhez utalta át. Polgári vagyont érintő keresetekben a nemes is a városi törvényszék alá tartozott.

180 Debrecenben a reformkorban már szükségessé vált a külön váltótörvényszék felállítása, amelynek a gondolata még Mária Terézia korában vetődött fel.

181 Az 1840. évi 15. tc. alapján az ország területén összesen 7 váltótörvényszéket állítottak fel, s azok között egyet Debrecenben. Ennek fellebbezési fóruma a pesti váltótörvényszék volt. E törvényszék állami bírósági fórumként működött, elnökét a kormány nevezte ki, viszont ülnökökként a debreceni kalmár, fűszeres és vasárus társaság együttesen összesen 2 tagot küldött. A törvényszék 1841. február 3-án kezdte meg működését.

182 * * * A vádhatóságot a debreceni törvényszéknél a városi ügyész látta el. Az önálló ügyészi állást a városban már a XVII. század végén megszervezték, miután személye nemcsak a fiskálisperek vádindítványánál játszott szerepet, hanem a városi vagyon védelme megítélésénél is fontos volt.