Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A városi törvényszék

mindaddig, „amíg a királyi városok a törvényekkel egybehangzólag független állást nem nyerendenek és a városi elöljáróságnak választása a polgárok és a házzal bíró nemesek közvetetlen részvételével nem történik", a nemeseket, „hacsak magános kötelezések nincsen, csupán csak polgári fundusaikra nézve és azon egy esetben, ha a törvényesen hozott statútumok ellen vétenének", nem lehet a városi bíróság alá rendelni. Viszont a köz gyűlés azt is kimondta, hogy a nemesek cselédei felett a városi bíróság ítélkezhet.

171 A kérdésről még másfél évtizedig folytak a viták. A polgári fejlődéshez ugyanis halaszthatatlanul szükséges lett volna a független bíróság. A kérdés megoldására II. József tett kísérletet, de intézkedéseit maga vonta vissza. Az önkormányzatok szigorúan ragaszkodtak a közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezetek tanácsi irányításához, legföljebb addig mentek el, hogy a két feladatkör ellátására a tanácsnak két osztályát szervezték meg. A tárgyban a Debrecen közgyűlése által kiküldött bizottság is - amint ezt 1839. december 27-i jelentése bizonyítja - csak azt tartotta indokoltnak, hogy váltott napokon tartsák a két ágazat tárgyalásait. E javaslat elfogadása azt vonta maga után, hogy a szenátus hatalma továbbra is megbonthatatlan volt és a két hatósági ágazat osztály szervezete fennmaradt. Ezzel a gyakorlattal kerültek szembe a reformkor haladó gondolkozású politikusai, akik Dettrich királyi biztossal együtt vallották, hogy amíg „a törvénykezési dolgoknak a város beligazgatási és gazdálkodási tárgyaktóli különválasztása meg nem történik, a dolgok menetének sikeres előhaladását várni sem lehet".

172 A debreceni királyi biztos többszöri fellépésére végül 1845. július 10-én új szabályrendelet született „a törvénykezési dolgoknak a gazdálkodási tárgyaktóli különválasztásának ügyében" az alábbi alapelvek szerint: I. A beligazgatás állandó jellegű és változatlan. II. Az egyik osztály tagjai nem avatkozhatnak a másik ügyrendjébe. III. Minden osztálynak a közgyűléstől és a tanácsülésektől függetlenül megállapított munkanapokat kell tartania. Mindezekkel együtt szabályozták a havonta egyszer tartandó közgyűlések menetét.

173 Ez a szabályrendelet egy lépéssel tovább ment az eddigi gyakorlaton, mert legalább a tisztújításokon belüli időpontokra vonatkozóan állandósította a két tanácsi osztály személyi állományát. Ettől kezdve a bírósági tanács - illetve osztály - önállóan járt el az igazságszolgáltatási ügyekben, hasonlóan a közigazgatási osztály gyakorlatához. Mindkettő a szenátus szerve volt, vagyis a bírói kar nem vált függetlenné az önkormányzati szervektől, megmaradt a feudális jogrendszer keretei között. A királyi biztos éppen ezért szeretett volna tovább menni, emiatt 1846. március 14-én „a bírói szék" teljesen önálló megszervezését kezdeményezte, utalva a helytartótanács 1771. május 14-én kiadott utasítására. Az ügy tanulmányozását a tanács egy újabb bizottságra bízta, amely véleményét 1846. július 25-én terjesztette elő, a tartalmi változtatásra vonatkozó bármiféle javaslat nélkül. E jelentésben a bizottság utalt arra, hogy a 20 050/1845. május 27-én kiadott helytartótanácsi rendelettel „a városi elöljáróság minden újítástól eltiltatott", e kérdésben az országgyűlés állásfoglalását meg kell várni. Ezért „addig, míg a városi rendszer országgyűlésileg megállapítva leend, tartatnék meg az eddigi rendszer". Ezt a véleményt a királyi biztos is magáévá