Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A városi törvényszék
választattak meg. 161 A városnál alkalmazott írnokok 1833-ban fizetésemelést kértek, de a tanács - majd utána a magyar kamara - „a pénztár most megterhelt állapot ja miatt" a kérelmet 1833. április 20-án elutasította, holott maga a közgyűlés állapította meg, hogy „sehol is az írnokoknak oly kevés fizetése, mint városunkban nintsen". A közgyűlés november 28-án legalább „deputatumként" 2 öl tűzifát és 4 köböl „életet" (gabonát) engedélyezett évenkénti hozzájárulás fejében. A kamara a fadeputátumot megtagadta, ilyen módon a természetbeni kiegészítést a 8 fizetéses kancellista 1835. júliustól kapta meg. 16 ' 1 Ezeknek az alsóbb beosztású tisztviselőknek a lekötöttsége semmiféle mellékmunkát nem tett lehetővé; 1844. április 30-án kelt beadványukban maguk írták a tanácshoz, hogy „terhes hivatalbéli elfoglaltatásunk miatt, mint akiknek még ünnep- és vasárnapokon is a hivataloknál jelen lenni s ott munkálódni kötelességünk", külön keresethez nem juthatnak. 165 Sőt 1844-ben fizetés nélküli írnokok is dolgoztak a városnál: a 6 fizetéses mellett öten voltak ilyenek; egyöntetűen vallják, hogy „naponként csak a nagy szegénységgel küzködünk", holott korábban „a helybeli városi cancellária eleitől fogva seminariuma volt az ezen városi alsóbb tisztviselőknek", írták 1844. április 30-án. 166 Hasonló helyzetben éltek a városi hajdúk is. 167 A korábban vonzerőt gyakorló alsóbb fokú városi szolgálat a feudalizmus utolsó évtizedében inkább elriasztó lett, mert hatáskört semmit, de annál szélesebb alapú munkakötelezettséget jelentett, a megélhetés nehézségei miatt pedig sokszor a fizetett napszámosoknál is kedvezőtlenebb kereseti lehetőséget nyújtott. A várom törvényszék A XVIII. század második felében, 1772. április 22-én szervezte meg a városi tanács - saját ügyosztályaként - a bírói széket (sedes iudicatus), míg korábban váltakozó bírói karral vagy teljes ülésben a hét egyes napjain közigazgatási, más napokon bírósági ügyeket tárgyaltak. A bírói szék 1774. június 14-én kezdte meg a munkáját, de az ítéletalkotás csak a polgári perekre korlátozódott, míg a büntetőpereket továbbra is a teljes tanácsülésen döntötték el, az előzetes kihallgatások befejezése után. Az önálló polgári és büntetőtanács csak a reformkorban alakult ki. Ez a helyzet 1848-ig fennállt. 168 Debrecen mindenkor kitartott a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválaszthatatlan egysége mellett. 1834. május 1-én megkereste Szabolcs vármegye törvényhatóságát, hogy a bírósági jogkör országgyűlési tárgyalása során „a királyi városok által kidolgozott törvényjavaslat értelmében" foglaljon állást, tehát harcoljon a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválaszthatatlanságáért. E kérelmét azzal indokolta, hogy a Szabolcs vármegyei „urak" között többnek „a közhatározásokra nagy befolyása" van. 169 Szinte ezzel egyidejűleg Debrecen Bihar vármegyét is megkereste, hogy hasonlóképpen képviselje e két ágazat szervezeti egységének ügyét, továbbmenően pedig küzdjön a bírói joghatóságnak a „honoratiorokra és a nemes urak cselédeire" történő kiterjesztéséért. 170 Bihar vármegye 1834 júniusában tartott közgyűlésén - hosszas vita után - elvetette Debrecen javaslatának utóbbi részét; Beöthy László szerint
