Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A kereskedelem

Pestről, Nagyváradról, az ún. nürnbergi textil Pozsonyból kerül Debrecenbe, természetesen közvetítő kereskedelem útján. 1827-ben például 366 kereskedő együtt 10 406 mázsa árut szállított a városba.

489 Egy bizottsági tárgyalás során 1830-ban Földi János esküdt azt javasolta, hogy a fekete-tengeri kereskedelem helyett Fiume felé kellene tájékozódni, mert a város „a középtengerre szállíthatna szalonnát, sózott húst, lisztet, kendert, gabonát", vagy Lengyelország részére bort, dohányt, gabonát.

490 Ez a terv azonban nem valósult meg. A Kalmár Társaság sokszor kérte a tanácsot, hogy tiltsa el a külföldi kereskedőket, mert azok sértik a helyiek érdekeit. 1830-ban, majd 1833-ban és máskor több alkalommal felvetődött ez az igény, de szerencsére a kereskedelempolitika érdekeit inkább képviselő szenátus ezeknek a kívánságoknak ellentmondott.

491 A Debrecen vásárain kibontakozó áruterítés nagy lehetőségei valóban vonzották a legkülönbözőbb helyek nagykereskedőit, akik inkább nyersanyagot szállítottak ki a városból, míg saját területükről különféle iparcikkeket hoztak be. Még a helyi „német kereskedők" - 1831. november 20-án is azt javasolták a tanácsnak, inkább „készítetlen termékeket" szállítsanak külföldre, amik „az ausztriai manufaktúráknak szükségesek", mert ott drágábban tudják eladni, viszont szállítsanak be készárukat. Ezzel a debreceni ipari termelést fékezték volna. Azt is indítványozták, hogy Trieszt helyett Fiume legyen a kikötő, mert onnét magyarországi szekerekkel szállíthatnának. Ezek a német kereskedők - lényegében csak származás szerint ilyenek - gyarmatáru-kereskedelemmel foglalkoztak.

492 Az oroszországi kereskedelmet a helytartótanács korlátozni kívánta és ilyen értelmű rendeletet többször, például 1826-ban is adott ki.

493 Előfordult, hogy a debreceni megrendelők külföldről romlott árut kaptak. Svetits Mátyás 1829. április 23-án egy „Wostry nevezetű triesti kereskedő" ellen tett panaszt a tanácsnál, hogy egy hordó romlott kávét küldött, amely Puerto Ricóból származott 5 q 13 font mennyiségben. A hatósági vizsgálat kiderítette, hogy „ez a caffa feles apró darabokra metélt sárgarépával vagyon felegyelítve, mely bizonnyal a bépakolásukkor történt Triestbe és a caffának mind színét, mind ízét elrontotta".

494 A nagykereskedelem árukészlete az értékesítendő áruk hosszabb ideig való elhelyezését indokolta. A termékek a piacon nyilván nem egyszerre találtak vevőre. Az árukat már előre szállították a helyszínre, ez azonban csakis megfelelő raktárolás mellett volt lehetséges. Ez a gazdasági igény szükségessé tette kisebb-nagyobb „depozitóriumok" létrehozását, vagy legalábbis azt, hogy átmeneti időre az áruk tárolása biztosítva legyen. A szükséglet föltétlenül a nagyobb kereskedelmi forgalom kiépülésére világít rá még akkor is, ha kezdetleges őrzési körülmények között működtek. A depozitóriumok szervezése során sokszor felmerült az áruőrzés megbízásos rendszere, amely a társulásnak egy sajátos formáját fejlesztette ki. Az eladó vagy egyszerűen az áru értékesítője a haszonból százalékos arányban részesült, de egyben vállalta az őrzés kockázatát, viszont a „speditőrrel" szemben aktívan részt vett a kereskedelem folyamatában, vevőket keresett, tehát piackutatással is foglalkozott, természetesen kezdetleges fokon. Tervszerű raktárgazdálkodás a reformkori Debrecenben nem alakult ki, de a lerakatok kiépítését maga a városi vezetés is indokoltnak tartotta és elősegítette. Erre mutat az 1834. július 23-án született határozat arról, hogy az m