Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A céhek

alapító tagok között megtalálható Farkas Ferenc debreceni kereskedő is, mint egyetlen, aki gazdaságpolitikai kérdésekkel hivatásszerűen foglalkozott. A többiek értelmiségiek, mint Péczely József, Csécsi Imre professzorok, nagybirtokosok voltak Bihar vm. és Debrecen területéről. Az 1841. július 29-i tanácsülésen megállapították, hogy az alapító tagok közé egyénileg egyetlen céhtag sem jelentkezett; a csizmadiák kijelentették, hogy „anélkül is tudnak jó emberek, jó polgárok lenni s a mesterségekkel is tudnak a publicum kívánsága szerint szolgálni". Hasonlóan nyilatkoztak a kalapos céh tagjai 1841. augusztus 29-én; a Kalmár Társaság és a Lakatos céh testületileg jogi személyként lépett be.

394 Farkas Ferenc 1843-ban az országgyűlés kereskedelmi választmányához intézett felterjesztésében világosan felismerte, hogy „a gyárak szemlélete miatt az évről-évre növekvő fényűzés" kiszolgáltatja az országot a külföldnek. Ezért „szükséges a hazában többféle fényűző árucikkek készítésére gyárakat eszközöltetni", közöttük selyemgyárat, likőrgyárat, ecetgyárakat.

395 Az iparfejlesztés követelésével állt kapcsolatban a Védegylet megalapítása, amelynek eszméje Horváth Mihály szerint „a nemzeti s népességi életet minden viszonyaiban keresztül lengte s megtermékenyítette".

396 A magyar Védegylet 1844. október 6-án alakult, de már korábban is működtek egyes vármegyékben kisebb jelentőségű hasonló egyletek.

397 Debrecenben a Védegylet tagsági toborzásában kiemelkedő szerepet játszott a polgárinak szervezett második kaszinó, amely a vidék nemessége helyett a város gazdagabb polgárainak nézetét képviselte. 1844 októberében Debrecen területéről 77 tagot toborzott, közöttük Farkas Károlyt, Dalmy Károlyt, Szöllősi Jánost, Telegdi Kovács Lajost, Telegdi Kovács Lászlót, tehát általában mind olyanokat, akik nem értettek egyet a céhek monopolhelyzetének fenntartásával. Éppen ezért indokolatlan a Hetilap megjegyzése, hogy a debreceniek nem támogatják a védegyletet, „arról fogalmuk sincsen, hogy erre szükségük volna, miután nekik a debreceni vásárra jövő bécsi selyem árusok legkisebbet sem ártanak".

398 Ezek a személyek cselekvően részt vettek az ipar új szervezeteinek kialakításában, a különböző iparműkiállításokon és ha nem is tudtak átütő eredményt elérni, mégis megértették az országos propaganda jelentőségét. Többek között az 1846-ban Budapesten rendezett „Iparműkiállítás" részvevői között Bereghy Pál és Szabó József bárányszőrű gubát. Polgári János fürtösgubát. Polgári József gubapokrócot, Vay Miklós nyers és tisztított salétromot állítottak ki.

399 A céhek, mint testületek, annak ellenére, hogy tagjaik közül többen egyetértettek az új ipari termelés követelményeivel, alapvetően ellenezték mind a kiállításokat, mind pedig a Védegylet működését. A céhek védekeztek a szabad kereskedelmi tőke, az új termelési módok, a rajtuk kívül álló társulások kapitalista típusú ipara ellen. Ez nemcsak debreceni jelenség volt, hanem Pesten vagy más városokban egyaránt megmutatkozott. Maga Balásházy sem értett egyet a „mivházak" (gyárak) fejlesztésével az Alföldön, mert szerinte „minden környülállásaink oda vezérlik cselekedetünket, hogy inkább hajoljunk a termesztésből eredő haszonkereséshez, mert ehhez könnyebben jutunk, . . . szokásaink jobban húznak bennünket". Szerinte egy szép ló kellemesebb öröm, mint „ezer vég legfinomabb posztó". Szerinte a gyáralapítás nagyon veszélyes volna a gyapjútermelő vidékeken.

400 Agrárbeállítottságú szelleme valószínűleg a nagytanács legtöbb tagjának véleményét tükrözte, amelynek maga is egyik legképzettebb tagja volt.