Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

I. A feudalizmus kialakulása a mai Hajdú-Bihar megye területén 1526-ig. Összeállította: Módy György

A mai Hajdú-Bihar megye területe a feudalizmus első korszakában 1526-ig Összeállította: MÖDY GYÖRGY A mai Hajdú-Bihar megye, mint közigazgatási egység, az utolsó száz év történeti fejlődésének köszönheti létrejöttét. Hajdú megye a volt Hajdú kerületből, kilenc szabolcsi és négy bihari településből 1876-ban alakult, míg az egyesített Hajdú-Bihar megye 1950-ben, népi demokratikus közigazgatási fejlődésünk eredményeként jött létre. A hét hajdúváros a nagy letelepítés előtt Szabolcs megye joghatóságához tartozott, Debrecen városa pedig a szabad királyi városi jogállás elnyerése előtt Bihar vármegyéhez. A középkorban a megye mai területén három megye, Bihar, Szabolcs (Nyír) és Békés osztozott. A vizekben, rétekben és erdőkben egyaránt gazdag táj az őskortól kezdve igen kedvező feltételeket biztosított az ember megtelepedésére. A megye különböző korú régészeti lelőhelyei (1. térkép) meggyőzően mutatják, hogy a Kárpát-medencébe délről, nyugatról és keletről érkező népek vidékünkön rövidebb-hosszabb ideig megtelepedtek. Jelentős régészeti emlékanyagot hagytak hátra a kelták, szarmaták, a hun kori germánok. Az első nép, amelyik a Dunántúlt és a Tiszántúlt egyesíteni tudta uralma alatt, a VI. század derekán ideérkezett belső-ázsiai eredetű avarság volt. Százötven esztendős uralma idején kerültek megyénk területére is a délszláv etnikai csoportok. Ezek a Nagy Károly hadjáratainak csapása alatt széthullott avar birodalom Tiszántúlra húzódott avar népességével összeolvadtak, és feltehetően még szarmata és gepida néptöredékeket is magukba szíva itt érték a magyar honfoglalást. A régészeti leletek bizonysága szerint a magyarság a X. század első éveire a későbbi Szabolcs és Bihar vármegyék területét megszállta. A korai Árpád-korra alig van okleveles adatunk. A XIII. század első felének viszonyaira azonban a Váradi Regestrumból kapunk fontos adatokat. Ha a korai okleveles említéseket ezekkel kiegészítjük, területünkön a tatárjárás előtti időből ötvenöt faluról tudunk. Ehhez kell számítani a régészeti megfigyelésekkel X-XI. századinak felismert 84 települést. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy sok - oklevelesen csak a tatárjárás után szereplő - falu már a helynévelemzés alapján is bizonyosan XI. századi megülésűnek tekint-