Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)
II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György
s mind Budárul az hajdúknak is leveleket hozván, azokban intetnek vala: ha elveszni s porrátetetni minden helyekkel együtt nem akarnának, Rákóczi Györgytül elszakadván, az országokkal egyetérteni, és az újonnan választandó fejedelmet uralni el ne mulasztanák; különben nekik tűz, vas, romlás és végső pusztulás ígértetik. Egykorú leírás: Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája. 345. M. Gy. 58 A hajdúkkal szemben a török is engesztelhetetlen volt; amikor a politikai helyzet úgy hozta, hogy az erdélyi íejedelem oldalán álló hajdúságot az Erdélyhez hűbérúri jogokat íormáló török megtámadhatta, meg is tette azt. 1660. Az szegény hajdúknak már megmaradhatások felől egy csepp reménységek sem lehetvén, nagy zúgolódással, átkozódással, az vala jobb, ki minél hamarébb háza népével Pocsajba, Székelyhidra, Ecsedbe, Kallóba, Váradba, Tokajba, Ibrányba és csak Debreczenbe is mint szaladozhatna. Csakhogy a kik azelőtt házok népét el nem költöztették volna, a felüléssel való hadi készülettel a szaladhatásra való idűtűl igenis elrekesztetni láttatnak vala. Mert a vezérnek a mieinknek eloszlások még az éjjel hírivei levén, égető, rabló hadát mindjárt jó reggel kibocsátá, kik azonnal kezdték gyújtogatni szerénszerte a sok szép rakott épületű hajduvárosokat, a mellyek a tatár pusztitásátul azelőtt az harmadik esztendőben megmaradtak volna is, minden helyeket, azokban levő sok szép haranglábos, tornyos egyházakat. Az rabló égető török, tatár, kurtány sok helyeken megelőzvén az házaktul mindenekkel felrakodott s háznépestül szaladó szegény hajdú s egyéb akármi rendbeli keresztyénséget, az erős férfiait levágja, feleségeit, gyermekeit pedig minden javokkal benyeli és rabokká teszi vala. Kaba városát jó reggel porrá s hamuvá tette vala; Szoboszlót azonképen, de ennek hogy egyháza környül ugyan jó erősséggel való kastélya volna, abban ugyan feles számmal sokak háznépestül is szorultak vala, és a mig szegények magokat birhaták, lövéssel is mind magokat, kastélyokat valóban nagy emberkedéssel oltalmazzák vala. De a vezér a számos jancsárokat kastélyoknak neki hajtá, parancsolván azt azonnal elboriták, rajok vivák, vágák. Az hol noha ők is nagyon emberkedvén számost ugyan el is hullattak vala a jancsárok közül, de tőlük meggyőzettetvén, a férfiaknak mind fejek szedetek, és a vezér maga eleibe kihordatni parancsolván, mind egyig megnyúzatja, bőröket az agy koponyájáról levonatja, azokat szalmával megtölteti és szekerekre számán úgy rakatja vala, sőt hogy az egész hadakozása alatt minden fejet hozzá vinnének, minden főtől egy tallért rendelt és fogyatkozás nélkül adatott vala. Mellyet a hatalmas tyrannus ember olly véggel cselekszik vala, hogy az fejeket hadakozása alatt mind meggyűjtvén, azokat aztán a portára számán küldené, és azokban az ő hűséges szolgalatjának jelenségét az ő hatalmas császárának bemutathassa. Szoboszló varasát is azért mind kastélyostul porrá hamuvá tevén, ottan egész táborával Debreczenhez az Tóczó vize mellé szállott vala, hogy ott táborát is, mig a hajdúságnak megrontása <