Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

tárói a már említett munkákon kívül FEKETE LAJOS iratközlése: Debrecen város levéltárának tötök oklevelei 1555-1690 (Levéltári Közlemények, 1925. 42-67.) és ZOLTAI LAJOS egyik tanulmánya - Régi debreceni élet. A város ajándékai a török hatalmasságoknak (Debrecen, 1935) - hoz felhasználható adatokat. A város 17. századi történetének egykorú forrásai: FÉNYES ISTVÁN: Debrecen városának... verses krónikája (Bp., 1943.; 1664-ben íródott) és Barta Boldizsár kézirata, amelyből MOLNÁR JÓZSEF adott ki részleteket: Adalékok Debrecen múltjához (Debreceni Szemle, 1939. 173-175., 269-271.). Debrecen és környéke sajátos gazdasági és társadalmi arculatával kitűnő táptalajnak bizonyult a protestantizmus számára. A reformáció térhódításáról, amelynek jelentős társadalom- és művelődéstörténeti kihatásai is voltak, marxista szellemű tanulmány még nem készült. A protestáns egyháztörténeti munkák közül helytörténeti szempontból kiemeljük: A magyar református egyház története (szerk. Bíró Sándor-Szilágyi István; (Bp., 1949); ZOVÁNYI JENŐ: A reformáció Magyarországon 1565-ig (Bp., 1921); uő.

: A Tiszántúli Református Egyházkerület története 1-2. (Debrecen, 1939); RÉVÉSZ IMRE: A magyarországi protestantizmus történelme (Bp., 1925) munkáit. Egyháztörténeti adalékokat tartalmaz a kálvini orientációról BÁLINT SÁNDOR szegedi történész tanulmánya: Szegedi világ Debrecenben (DMÉ 1966-67. 215-225.). Kiterjedt irodalma van Méliusz Juhász Péter életművének és a nevéhez fűződő debreceni disputának, amelynek nyomán a városban és vidékén a kálvini irányzat vált egyeduralkodóvá. Az egyháztörténeti kutatások újabb eredményeit összegezi A második Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve (Bp., 1967) című tanulmánykötet. A korábbi feldolgozások közül elsősorban RÉVÉSZ IMRE dolgozatai használhatók: Debrecen lelki válsága 1561-1511 (Bp., 1936) és Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1510-11-ben (Századok, 1937. 273-303.). Előbbiben részletesen leírja a Karácsony György féle parasztfelkelés történetét, de a mozgalom társadalmi és gazdasági alapjainak megvilágítása nélkül. Űj szempontokat vetett fel KATHONA GÉZA: Karácsony György „szent hada", 1569-1510 (Egyháztörténet, 1958. 265-280.), aki tagadja, hogy e mozgalomnak anabaptista ideológiája lett volna. Helyesli megállapításait HECKENAST GUSZTÁV: A Karácsony György-féle parasztfelkelés 1569-1510 (Történelmi Szemle, 1963. 19-21.). A puritanizmus antifeudális ideológiájának 17. századi jelentkezéséről MAKKAI LÁSZLÓ ír: A magyarországi puritánok harca a feudalizmus ellen (Bp., 1952), Martonfalvi Tóth György debreceni tanár nézeteiről pedig RÉVÉSZ IMRE: Társadalmi és politikai eszmék a magyar puritanizmusban (Bp., 1949). Az ellenreformáció üldözésének áldozatul esett gályarab papokról RÁCZ KÁROLY könyvében olvashatunk: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1614-ben (Lúgos, 1899). A Hajdú-Bihar megye mai területén működő egyéb egyházakról esik szó az alábbi művekben: BUNYITAY VINCE: Biharmegye oláhjai és a vallásunió (Bp., 1892); KARÁCSONYI JÁNOS: A görögkatholikus magyarok eredete (Bp., 1924). A népi hiedelemvilágra nézve szolgáltatnak országos vonatkozású adalékokat a boszorkányperek korabeli jegyzőkönyvei: SCHRAM FERENC: Magyarországi boszorkányperek 1529-1168 1-2. (Bp., 1970; Bihar és Hajdú megye az első kötetben). Ezek néprajzi és egészségügyi vonatkozásait tárta fel SALÁNKI JÓZSEF: Orvosi vonatkozások a debreceni bo-