Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)
II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György
szorkányperekben (Debrecen, 1932); MOLNÁR BALÁZS: Boszorkányperek Bihar vármegyéből (Néprajzi Közlemények, 1958. 363-369.); MOLNÁR GYULA: Népi gyógyítás emlékei a bihari boszorkányperekben (Orvostörténeti Közlemények, 1969. 195-205.). A református egyház szellemi hatalma Debrecen egész művelődésügyében érvényesült. Világosan vall erről ÖRVÉNYI BÉLA: Bartha Boldizsár Rövid chronicájának művelődéstörténeti vonatkozásai (Bp., 1906) és ZOLTAI LAJOS: Barta Boldizsár a szűcsmester, a krónikaíró és debreceni főbíró 1623-1689 (Debreceni, 1939) című ismertetése. A reformációval előtérbe került oktatásügy korabeli helyzetéről ír S. SZABÓ JÓZSEF: Műveltségi állapotok, főként az iskolázás Debrecenben a reformáció korában (Debrecen, 1924) és ZOLTAI LAJOS: Debrecen iskolatörténelmi múltjából. Debrecen város utcai elemi iskoláinak keletkezése (Debrecen, 1935). A református kollégium történetét és kisugárzó hatását többen is tanulmányozták: BARCSA JÁNOS: A debreceni kollégium és partikulái (Debrecen, 1905); NAGY SÁNDOR: A debreceni református kollégium 1-2. (Hajdúhadház, 1933); ZSIGMOND FERENC: A debreceni református kollégium története 1538(?)-1938 (Debrecen, 1937); BALOGH ISTVÁN: Diáklázongások a Kollégiumban a XVII. században (DKK 1939. 58-65.); VARGA ZSIGMOND: A kollégiumi nagykönyvtár és vele kapcsolatos múzeum kialakulási története és egyetemes művelődéstörténeti jelentősége (Debrecen, 1945). A 16. század közepén alapított nyomda fejlődéséről kiváló marxista tanulmány született BENDA KÁLMÁN és IRINYI KÁROLY tollából: A négy százéves debreceni nyomda (1561-1961) (Bp., 1961). A hajdúk és a Hajdúság történetének 1956 előtt megjelent irodalmáról kimerítően tájékoztat az első fejezetben említett BÉRES-MÓDY-féle bibliográfia, ezért e helyen részletes tájékoztatást nem nyújtunk. Az utóbbi években megélénkült kutatásban a megyében élő történészek járnak az élen, munkájuk nyomán számos kitűnő publikáció látott napvilágot. Ezek új eredményeit összegezi SZENDREY ISTVÁN: A hajdú-történetkutatás újabb eredményei (Élet és Művelődés, 1959. 56-59.) és DANKÓ IMRE: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai (DMÉ 1962-64. 47-56.). Szinte valamenynyi vitás kérdés felmerült az 1966 végén Debrecenben rendezett tudományos ülésszakon, amelynek anyagát A hajdúk a magyar történelemben (Debrecen, 1969) címmel adták ki. Összefoglaló néprajzi monográfiát írt BALOGH ISTVÁN: Hajdúság (Bp., 1969) és szintetizáló igényű POÓR JÁNOS A hajdúvárosok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (Debrecen, 1967), valamint RÁCZ ISTVÁN: A hajdúk a XVII. században (Debrecen, 1969) című könyve. Népszerűsítő változat RÁCZ ISTVÁN másik műve: A hajdúság története (Bp., 1957). Rendkívül gazdag anyagot ölel fel SZENDREY ISTVÁN átfogó magyar nyelvű forráskiadványa: Hajdú-szabadságlevelek (Debrecen, 1971). NAGY LÁSZLÓ a szerzője A Bocskai-szabadságharc katonai története (Bp., 1961) című terjedelmes tanulmánynak. Részproblémákat tárgyalnak a szakirodalmat is idéző dolgozatok - mint SZENDREY ISTVÁN: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért (Debrecen, 1958); uő.: A hajdúszabadság elveszítéséről (Alföld, 1967. 1. sz. 73-78.); RÁCZ ISTVÁN: Hajdúszoboszló önkormányzata a XVII században (DMÉ 195859. 85-103).; uő.: A magánföldesúri hajdútelepítések kérdéséhez (AUD 1961. 149-169.); uő.•. A hajdúkérdés Bocskai szabadságharca után (Nagy András hajdúgenerális) (AUDH 1964. 31-56.); DANKÓ IMRE: A hajdú