Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)
VI. Az ellenforradalmi rendszer 1919-1944. Összeállította: Ujlaky Zoltán
mányzásra, s a demokratikus erők is gyengék, különféle formákban tért hódított a fasizmus. Az ellenforradalmi rendszer politikáját kezdettől fogva az irredenta, revíziós törekvések, a mély antiszemitizmus és a szovjetellenesség jellemezte, s mindez megfért a fasiszta ideológia egyes tanainak átvételével s a magyar viszonyok közötti alkalmazásával. A kormányzat egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a fasiszta hatalmakkal, Németországgal és Olaszországgal; ez egyenesen a háborús előkészületekre, majd a II. világháborúba való bekapcsolódásra vezetett. Ez a politika még erőteljesebben hatott a fasiszta módszerek alkalmazására, melyek a megyei közéletben is megnyilvánultak: a törvényhatóságok határozottan állást foglaltak a munkásmozgalom elfojtása, a szovjetellenes háború mellett. Mindezek azonban nem akadályozták meg, hogy a baloldali tömegek egy része küzdjön haladó álláspontja érvényesítéséért s részben az illegális kommunista sejtek, részben a népfrontpolitika lehetőségeinek felhasználásával a dolgozó nép tudatába vésse az imperializmusnak Magyarországra veszélyt hozó rendszerét, rokonszenvet ébresszen a Szovjetunió államvezetése iránt. A háborús veszteségek még inkább erősítették a baloldali szervezeteket, a haladó törekvéseket, melyek a háború elvesztése után az új élet megteremtésének egyik előfeltételévé váltak. BIBLIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉS (B. M.) Az ellenforradalmi rendszer 1919-1944 Hajdú-Bihar megye területének és demográfiai viszonyainak változásairól a vármegye-monográfiákon kívül az 1941. évi népszámlálás (Bp. 1947) eredményeit községek szerint összegező kötet tájékoztat. Az egész korszakra nézve közöl válogatott adatokat BERNÁTH LÁSZLÓ és KOMORÓCZY GYÖRGY: Tények és adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen történetéből a kapitalizmus idején (Debrecen, 1955). Az ellenforradalom hatalomrajutását, berendezkedését eredeti dokumentumok alapján ismerhetjük meg az Iratok az ellenforradalom történetéhez első három kötetéből (Bp. 1953-59). A társadalmi és politikai erőviszonyok országos áttekintését adja PÁNDI ILONA: Osztályok és pártok a Bethlen-konszolidáció idején (Bp. 1964). Egy helyi mozzanatot elevenít fel CSÓRÉ ÁRON: Zsilinszky és Derecske (Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Bp. 1969. 55-57). A következő évtized politikai életére jellemző esemény történetét dolgozta fel NAGY SÁNDOR: Királyválasztás Debrecenben 1931-ben. Adalékok Horthy dinasztiaalapítási tervéhez (Alföld, 1959. 3-4. sz. 184-191.), a szélsőjobboldal szervezkedéséről pedig LACKÓ MIKLÓS Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935-1944 (Bp. 1966) című munkájában olvashatunk. A művelődésügy történetének fontos forrása SZOBOSZLAY SÁNDOR adatgazdag összeállítása: Hajdú vármegye és Debrecen szabad királyi város népoktatásügye (Bp. 1928). Debrecen szellemi életének jó néhány jellegzetes vonására rámutat VARGA ZOLTÁN könyve: A debreceni tudományegyetem története I. 1914-1944. (Debrecen, 1967) , valamint SZ. SZABÓ LÁSZLÓ: A közművelődési könyvtár története alakulásától a felszabadulásig 1911-1944 (Bp. 1963) és ABLONCZY LÁSZLÓ:
