Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

VI. Az ellenforradalmi rendszer 1919-1944. Összeállította: Ujlaky Zoltán

A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom kegyetlen politikája megyénkben is érvényesült. A legcsekélyebb baloldali tevékenység elegendő indok volt a fehérterror bosszújára - amint ezt a bemutatott dokumentumok is megvilágítják. A fehérterror időszakát azonban nem lehetett sokáig fenntartani. A tiszti különítmények garázdálkodása már az uralkodó osztálynak is kellemetlenné vált a nemzetközi felháborodás folytán. 1921-től előtérbe kerültek az ún. konszolidációs törekvések. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációját gróf Bethlen István miniszterelnök neve fémjelzi; személyének és kormányának képviseletében ismét egyértelműen a nagybirtokos-nagytőkés osztályok kezébe került a hatalom. A politikai hatalmat hol terrorral, hol látszatengedményekkel kézben lehetett tartani, de gazdasági téren nehezen ment a stabilizáció. Lépten-nyomon előtűntek a kapitalizmus viszonylagos fejletlenségéből eredő mély belső ellentmondások. Megyénkben az ipar még az országos átlagnál is kisebb arányú volt, a mezőgazdaságban pedig a poroszutas fejlődés problémái jelentkeztek. A nagybirtok nyomasztó hatását nem ellensúlyozta a kismértékű földreform. Az alacsony színvonalon termelő mezőgazdaság - s különösen a tiszántúli gabonatermelés -, a monarchia felbomlása, valamint a környező, ún. utódállamokkal való ellenségeskedés miatt elvesztette piacai nagy részét s komoly értékesítési nehézségekkel küzdött. A nagyfokú tőkehiány, a sok elemi csapás s a szétnyílt agrárolló még inkább súlyosbította a tiszántúli mezőgazdaság helyzetét. A munkásság szervezkedése, minden üldöztetés ellenére, 1921-től területünkön is megindult, kihasználva a legális kereteket és értékesítve az illegális lehetőségeket. Vidéken az SZDP a Bethlen-Peyer-paktum alapján szervezkedett, a földmunkásság pedig a földművelő egyleteket igyekezett újjászervezni. A kommunista mozgalom eleinte külföldről küldött röplapokat az országba, egyidejűleg egyes párttagok egyénileg próbáltak visszajönni az emigrációból. 1925-ben alakult meg a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, mely valóban a KMP legális fedőszerve volt, s ez határozott vezetést biztosított átmenetileg a munkásmozgalomban. Azonban az ellenforradalmi kormányzat fokozódó jobbratolódása, a fasiszta törekvések egyre nehezebb körülményeket teremtettek a dolgozó tömegek számára. Az 1929-1933-as világgazdasági válságból több országban a fasizmus segítségével igyekeztek az uralkodó osztályok kilábolni. Ahol az uralkodó osztály nem volt elég erős a polgári demokratikus keretek között való kor-