Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

IV. A Habsburg-önkényuralom és a dualizmus kora 1849-1918 Összeállította: Ujlaky Zoltán

ken megállapított és kiutalt lisztmennyiségböl kénytelenek nyomorult éle­tüket napról-napra tengetni. Méltóztat tudni, hogy ezen nagy tömeg részére 1917. év január havában kiutalt összesen 40 q lisztet, 173 q helyett; e liszt tömegéből fejenként 31 napra 9 deka sem jutott. Nagyon természetes, hogy ebből az adagból egy nap sem élhetett meg egy ember s mert a könyörü­letet az emberi szívből még a legdrákóibb törvény sem irthatja ki, kiknek volt: a jobb jövő reményében kölcsönözték, mert fel nem tehették, hogy or­szágunk éléskamrája teljesen kiürült; s ugyanazért pillanatról-pillanatra vártuk, reméltük, hogy a rendes adagra kiállított liszt utalványainkat be­válthatjuk s ezzel megadatik a mód arra, hogy kölcsönlisztünket könyörü­letes véreinknek vissza tudjuk téríteni. . . Ebben csalódtak, mert a követ­kezőkben sem kapták meg az adagot. Elvesztettük hitünket, el bizalmunkat mindenben, mi földi és emberi, de mégis úgy rémlik előttünk, hogy ha látná Ön az apátlan gyermekek könnyeit, ha hallaná az árvák és özvegyek jaj­kiáltásait, felolvadna a jégszív még a Nagyméltóságod megfagyult keblé­ben is. Uram! Mondd meg, mit együnk? Zsírunk, tejünk, tojásunk nincs. A burgonyát, tengerit kezedben tartod! Mihez nyúljunk, Uram? Ha pén­zünk volna, akkor is étlen halhatunk, mert nincs mit beszerezni. Igazunk van-e, ha azt mondjuk, hogy Hajdúdorog népének helyzete kétségbeejtő. (Egyedüli tartalékuk a kenyér volt s azt is elviszik tőlük, - írják, majd folytatják:) A bénák, özvegyek s árvák jajkiáltása túl harsog világokon s azt bün­tető paragrafusokkal elfojtani nem lehet! Ellenségeink ereje a mi gyönge­ségünkön nőtt egekig. Nem lehet csodálni, ha erőlködésünkre gúnyos mo­soly a válasz. Kegyelmes uram! Nem az ország tárháza az üres, hanem a Te szíved az üres! . . . (A továbbiakban hivatkoznak Hajdúnánás példájára, ahol nem volt ilyen mértékű nélkülözés, majd:) Adj kenyeret nekünk, ne tudja a világ, hogy Magyarország népe éhe­zik. Ne higyj nekünk, gyere és lásd szemeiddel szenvedéseinket, és akkor mi is gyermekeid leszünk, kiket kebledre ölelhetsz. Hajdúdorog, 1917. február 9-én, Török Andrásné, Ábri József né, Szolyka Györgyné, Piratek Sándorné, Orosz Mihályné, Pinteki Imréné, Boti István­né. Pap Mihályné, Kornyice Mihályné, Véningen Jánosné, Pap Péterné. Ezek kérem mind nyolcad-kilenced magukkal vannak, hát méltóztassék megkö­nyörülni rajtok. Jelzete: H.-B. m. L. Hajdú m. főisp. 8/1917. eln. A beadványt és a kérvényező asszonyok sorsút ismertette Fábián Sándor-. Negyven év előtti keserű történet címen a Hajdú­Bihari Napló 1958. aug. 2. számában. N. Gy.-né 166 1918. március 24. Együttérzés a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal A Debrecenben tartott nemzetközi nőnap határozati javaslata A nemzetközi szocialista nők napján megtartott gyűléseken egybegyűlt munkásnők testvéri üdvözletüket küldik az orosz forradalmi proletároknak, egyben szívélyes rokonszenvüknek és hálás köszönetüknek adnak kifejezést

Next

/
Oldalképek
Tartalom