Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

két garast. Azomban a kinek két ökre van, kettővel, a kinek négy, néggyel, a kinek ha hattal, szolgállyon a Püspöknek száz napot egy esztendőben, a kinek nincs ökre, tehát tehát fejszével, az is annyit szolgállyon, és mikor nem kívántatnék annyi szolgálat a Püspöknek, tehát akkor szolgál ötven napot, az másik ötveniért pedig fizessen pénzül. A vidék, hogy nem hajlott reá, az után kérte hogy legyen úgy hát, mint eddig volt, de még is négy ezer rhénes forintokkal; ezután avagy csak két ezerrel is szaporicsa meg a vidék az eddig valón felül a quantumot. Mintha nem igen súlyos lett volna eddig is az egyszer másszor ránk szaporodott nyomorúság, holott nem hogy egyebekben sújosson ne fogtak volna bennünket, de még csak a melly Fekete Körös nevű viz a vidékünknek közepén végre foly, még csak attól is el tiltanak vala bennünket, hogy egy halat eleségünkre ne foghatnánk. (A továbbiakban elmondják, hogy a nagy terhek miatt kénytelenek panaszukkal orvoslásért a királynéhoz fordulni, majd folytatja.) Ami a szolgálatokat illeti: azoknak szünte nincsen, éjjel nappal egyaránt hajtanak bennünket, mert vas hámorokat építtetett a Püspökség a vidékkel fizetés nélkül, senkinek a vidékiek kozzül nem fizetvén dolgáért semmit, ezeket szolgálatokkal tartattyák velünk, Erdély országból hordatnak követ hozzája velünk, azoknak vassait Váradra, mind hét mélj földnyire (mérföld) hordattyák velünk, singfát (gömbfa) hordatnak velünk szénnek, olj rettenetes rut hegyekről, völgyekből, ahol mind négy kerekeit a szekérnek meg kell kötni, még is hárman, négyen kell tartani, mellyben szekereink őszve romlanak, marháink meg sérvednek, azoknak szeneit mi horgyuk szekereinkkel az hámorhoz az erdőről. Ismét a takarás idején száz dolgosokat is hajtanak egy egy nap itten az Uraság mezejére, és senkinek is közzülök csak egy darab kenyeret is semminemű szolgálatnak idején nem adnak, hanem estve el jővén, be hajtyák őket mind a kastélyban, a mint a barmot, és akar van kenyere, akar nincs, addig el nem bocsáttyák, mig mások onnan házul fel nem váltyák. És nem lévén mindennek a szegénység miatt két 's három napra való kenyere és az éhség miatt haza akarnak menni, azt a hajdúk verik 's zálogolják 's zálogját ki nem válthattya tőllük hanem oda vész gyakorta. Ismét téglát csináltatnak minden nyáron, ott heteseket kell tartanunk, fát hozzá hordanunk, áztat égetnünk, és el hordanunk azhová kell, hozzája meszet fővent és ami kell, ismét belényesi kastélynál valamennyi fa kívántatik kell hordanunk, ottan szüntelen éjjel nappal heteseket kell tartanunk, és ottan nem csak magának az udvarbirónak, hanem majorosának is kell szolgálnunk, plaebanusnak, orgonistának. Ismét, mikor valahová küldi udvarbíró a hajdúkat, azok ki mennek a piaczra, és minden rend nélkül a szegény embernek lovát tőlle el veszik erővel a vásárba, akar mit csinyállyon maga, és harmad negyed napig is oda vesztegetik, és ha meg döglik kezekben, azt is aszegénységgel fizettetik meg. Ismét az havasokra olly rettenetes rút hellyekre hajtanak marháinkkal épületnek való fákért, a hol soha nem járt az ember jószággal, és egy fáért százat is le kell vágni, hogy ki hozhassuk azokat nagy ereinkkel és sokan karjainkon a völgyekből a tetőre. Maguk a szolgák is visszaélnek helyzetükkel. Ismét mikor az Uraság dolgán vagyon a szegénység, áztat szidgyák, verik kimélletlen, ismét, mikor, az Uraság dolgára hajtyák a szegénységet, akkor a fő birák ki választanak magoknak harmincat vagy negyvenet egy-