Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

1750 (hónap nélkül) Sok ezer jobbágy élt az egyházi nagybirtok földesurasága alatt. A Bihar megyei Belényes, Vaskóh, Bél vidék falvainak jobbágyai a királynő segítségét kérik a nagyváradi püspökség indokolatlan követeléseinek meggátlására. Felséges Római Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyné Asszonyunk! Mélj alázatossággal le borulván Felsiged trónussá előtt •kéntelenittetünk panaszainkat elő számlálni, így panaszolkodunk: Mi Bihar Vármegyének edgyík részében, úgymint Belényes vidékin lakó Méltóságos Váradi Püspökség jobbágyai eljöttünk vala az elmúlt esztendőben úgymint 1749:dikben - Felsigedhez mint kegyelmes Koronás Királyné Asszonyunkhoz, mutatván egy régi M. Püspöktől nékünk jobbágyainak adott és akkori Felséges Koronás Királyné Asszonytól Isabellától meg erősített privilegiális levelet (itt felsorolja azokat a kötelességeket, melyeket teljesíteni kellett Csáki Imre váradi püspök uradalmában). Mely panaszainkban kegyelmesen Felsiged meg hallgatott bennünket, és ezekről parancsolatot is adott vala Nemes Vármegyénkre, hogy vizsgálja ki dolgunkat, (s adjon olyan urbáriumot, mely a szegénységből a népet megszabadítja). És látván a Nemes Vármegye is, hogy helytelenül folynak közöttünk a dolgok, szájjal ki adta hogy többé nem lesznek azok ugy mint eddig, hanem jó urbáriumot fognak minékünk csinálni mentül hamarább. Mi azon örültünk vala, és vártuk jó reménséggel, akkor ennyiben hagyta a Nemes vármegye, és amit szájjal könnyebbitésünkre ki mondott, azt a Püspök tisztei úgy reá nem hadgyák, és semmi könyörülés tőllek rajtunk nincsen. Mi az olta elégszer búsítottuk a Nemes Vármegyét, hogy dolgunkat végezze már el, ha lehet, ha pedig nem végzi azt is mongya meg, hogy tudgyuk mihez tartani magunkat, és az inquisitiót (vizsgálati jegyzőkönyvet) adgya ki nékünk, hogy hozzuk fel Felséges Királynénk eleiben. Mostanában már mondotta Tek. Vicze Ispány Urunk a vidéknek: Én mit tehetek rólla, láttyátok hogy ő Exellentiájávai én nem bírhatok, lássátok mit cselekesztek, de engemet többször ez iránt ne busiccsatok. A vidék látván, hogy nem hogy valami könnyebbités volna rajta, ha nem még sujjosabb az olta, mert á M. Püspök tisztei, udvarbirája, fő biráji, és hajdúi meg haragudván a vidékre, szidgyák, verik, pirongattyák kimélletlenül húzzák vonnyák, vesztegetik, Királynéhoz igazittyák csúfságból. Ha valaki panaszra mégyen is a szegénység közzül, annak szavát nem akarják hinni. A vidék el búsult, és kivánnyák Ő Exelentiája földét el hagyni sokan, mindazon által akarják dolgunknak ki menetelit látni és várják, melyre nézve jóllehet a vidéknek ez fen forgó igyes bajos dolgában sok kölcsége és fáradsága esett légyen, de mit tehet rólla, mert nem a vidék kezdette, hanem az Uraság, ennek előtte harmadik esztendőben, mert Laskovics nevű praefectus, (előljáró) ki menvén személye szerint, meg mérte a faluknak határait kötéllel, a gazdákat fel számlálta, a marhájaikat is fel számlálta a faluk rovássairól, osztán egy véka mag búza alávaló földre vetett húsz grajzárt, egy ember főre két rhénes forintokat, egy nyerges lóra két rhénes forintokat, úgy a tehenekre is vetett, pálinkás üstekre, mint eddig is hat márjást, egy méhre