Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

I. A feudalizmus kialakulása a mai Hajdú-Bihar megye területén 1526-ig. Összeállította: Módy György

kézművesség, a mezővárosokban, varosokban, mint Debrecenben is, pedig a kereskedő jobbágyság. A legfontosabb útvonal ezen a tájon a várad-debreceni nagyút és a debrecen-nyírbátori út. Tájunk gazdasági központja már ekkor Debrecen; jelentősége gazdaságilag alig marad el Váradétól, és jóval túlhaladja a tatárjárás után mezővárossá visszaesett Bihar városáét. A XIII. század végén a következő települések - feltehetően az átlagosnál nagyobb lélekszámmal voltak jelentősek: (Vámos)Pércs, Gáborján, Esztár, Bojt, Hatház vámoshelyek, a vásárt tartó Szoboszló, a két Böszörmény (a mai Hajdúböszörmény és Berekböszörmény), Polgár, Kornádi, Derecske, Pocsaj, Bagos, Konyár és Csökmő. A honfoglalás utáni korai településhálózat szilárd falurendszerré váló állandósulásával és négy évszázad gazdasági-társadalmi fejlődésével jut el vidékünk is a XIV. század fontos változásaihoz: a feudális gazdálkodás és a társadalomszerkezet minden vonatkozásban állandósul. Az egységes jobbágyság megteremtődése eltünteti az Árpád-kori társadalom alávetettjeinek sokrétűségét. A városi fejlődés nyomába szegődik az előrehaladottabb Nyugat-Európa városainak. A XIV. században területünkön fontos birtoklástörténeti és településtörténeti változások állottak be. A korábban jelentős nemzetségek egy része szembeszállt I. Károllyal. Elkobzott birtokaikból a királyhű, részben új arisztokrácia nyert nagy adományokat. A debreceni uradalom megteremtője, Dózsa, I. Károly hadvezére éppen a város melletti csatában verte le a XIII. századvégi feudális anarchiát képviselő főurakat. Dózsa néhány év alatt bihari és szabolcsi ispán, majd erdélyi vajda és nádor lett. A debreceni uradalom az ő és fiai birtokossága alatt élte első virágkorát. Debrecenben az egyre differenciáltabb kézműipari tevékenység mellett mind nagyobb szerepet nyert a kereskedelem. A XIV. században is születtek még új települések, mint ahogyan korábban elsősorban falukettőződéssel, de a XIV. század végétől már az ellentétes folyamat látszik meghatározóbbnak. A kisebb határú, kedvezőtlenebb gazdálkodási körülmények között levő, erőtlenebb népességű falvak részben maguktól elnéptelenedtek, részben földesuraik telepítették át a jobbágynépességet más falvaikba. A XIV. század első harmadában az újabb települések létrejöttének és a korábbiak elnéptelenedésének ellentétes irányú folyamatából a falvak tényleges számának csökkenése eredményeződött. A Hortobágyon és a Dél-Nyírségen elnéptelenedett falvak határa szinte majdnem egészében a debreceni uradalom tartozéka lett. A táj régi gazdasági közontjai: Várad és Debrecen mellett a XIV. század derekán több település is a mezővárosi fejlődés útjára lépett, mint például Böszörmény vagy (Balmaz)Újváros. Amikor a Debreceni család 1404-ben fiágon kihalt, hatalmas uradalma a királyra szállott. Zsigmond kiváltságokkal segítette elő Debrecennek a gazdasági, társadalmi, politikai síkon való fejlődését. A XV. század első felében a város valóban túlnőtt a körzeti piac központjának szerepén, céhesipara távolabbi piacokra is dolgozott, kereskedői eljártak az ország messze fekvő vásáraira. Az 1450-es évektől a debreceni uradalom még nagyobb fejlődést ért meg a Hunyadiak kezén. A városi polgárság kiváltságai, jogai kiteljesedtek. A debreceni vásárokon cserélték ki áruikat Erdély, az Alföld és a Fel-