Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

I. A feudalizmus kialakulása a mai Hajdú-Bihar megye területén 1526-ig. Összeállította: Módy György

vidék kalmárai, a kézműipara már 6-7 céhbe tömörült. Jelentős volt a gyapjú- és bőrfeldolgozó ipar, amelynek nyersanyagát a debreceni uradalomhoz került pusztabirtokokon tartott állatok szolgáltatták, részben pedig Debrecen vásárolta fel a környék állatállományát. Lakosságát a XV. század derekán 2200 főre tehetjük. Böszörmény az 1440-es években ugyancsak mezőváros, népessége 1446-ban 650 lélek körül lehetett. Szentgyörgy-Macs szintén oppidum, 1452-ben lakóinak száma kb. 290; 1458-ban országos vásárát említik. Mezővárosi kiváltságokkal élt hosszabb-rövidebb ideig Berekböszörmény, Újváros (1471), Csege (1490) és egy-egy adat oppidumként sorolja fel Szoboszlót és Hadházat is (1484). A mezővárosok lakosságának növekedése nemcsak a természetes szaporodástól függött, hanem a jobbágyok költözési szabadságától is. A nádor 1407-ben tudtára adta Bihar és Szabolcs megye földesurainak, hogy Debrecenbe költöző jobbágyaikat tartozásaik megfizetése után kötelesek elengedni. Közel fél évszázaddal későbbi adatból tudjuk, hogy jobbágyok a terragium (földbér) lefizetése nélkül is beköltöztek a városba. Igaz, ebben az esetben földesuraik, ha rájuk találtak, erővel kényszeríthették őket vissza. A falvak átlagos népessége is emelkedett, amint ez a rendelkezésre álló kevés adat óvatos általánosításából kitűnik. Tájunkon a XV. század során megfigyelhető a települések koncentrációja és az egész kis lélekszámú falvak felszívódása. A XV. századi források egyre több és több korábban lakott helységet jelölnek meg prédiumként, állandó népesség nélküli birtokként. A század utolsó éveiben a falvak átlagos lélekszámát 110-400 között kereshetjük. Adatok hiányában nem tudjuk, hogy Debrecen vagy a környék mezővárosainak, falvainak jobbágysága milyen mértékben vett részt Dózsa György parasztháborújában. Az bizonyos, hogy a mezővárosi polgárság országos arányaihoz mérten Debrecen polgárai is egyetértettek a mozgalommal. A debreceni uradalom 1510-től Szapolyai Jánosé, a Szapolyai család az uradalom egyes tartozékait már Zsigmond idejében zálogba vette. Néhány környékbeli település sorsa ettől az időtől fogva kapcsolódott a Szapolyaiak régi uradalmához, a tokajihoz (Püspökladány, Vámospércs, Vid, Pród). A XVI. század első harmadában a vidék központjának, Debrecennek a gazdasági-társadalmi és művelődési jelentősége olyan nagy volt, hogy a kortárs Verancsics Antal érsek így jellemezhette: „Debrecen oppidum Ungariae maximum et opulentissimum" - Magyarország legnagyobb és leggazdagabb városa. A mohácsi csatavesztés, a kettős királyválasztás, az ország fővárosának török kézre kerülése után ennek a Debrecennek és környékének az 1550-es évektől közel másfél századon át a hódoltság keserves sorsa jutott. BIBLIOGRÁFIAI TÁJÉKOZTATÓ (B. M.) Bibliográfiák, összefoglaló művek Hajdú-Bihar megye történetének irodalmáról értékelő áttekintést ad KOMORÓCZY GYÖRGY válogató jellegű bibliográfiai bevezetője: HajdúBihar megye helytörténetírása 1945-1968 (Debrecen, 1969), amely a címtől eltérően a korábbi munkákra is utal. BÉRES ANDRÁS és MÓDY GYÖRGY annotált bibliográfiája - A hajdúság történetének és néprajzának