Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XI. fondcsoport. Gazdasági szervek
- 591 -Kereskedelmi szervek A Szabó cég iratai a Váradi Szabó család kereskedelmi tevékenységéből származnak. Maga a család a XVII. sz. vége táján költözött Debrecenbe, a Váradi Szabó kettős nevet magával a nemességgel vette fel. A levéltárban megmaradt üzleti könyvek a kereskedelmi forgalomnak kitűnő okmányai. Hitelintézetek A különböző takarékpénztárakról és hitelintézetekről csupán azt emeljük ki, hogy az 1860-as évek végén már a megyének és a hajdúvárosoknak nagy részét behálózták, amivel a városok hitelellátását Debrecenhez kötötték. Debrecenben több hitelintézeti központ alakult ki, s ezek mindenre kiterjedő pénzügypolitikáját kívánták gyengiteni a hajdúvárosi takarékpénztárak, amelyek azonban végül is a debreceniekkel kerültek függőségi kapcsolatba. Ugyanakkor a debreceni takarékpénztárak az országos hitelhálózat központjaknak: a Kereskedelmi, a Hitel-, az Angol-Magyar Bank és más intézetek érdekeltségi körébe tartoztak. A helytörténet ennek a kérdésnek tanúimé yozásával nagy mértékben elősegíthetné a fináncoligarchi megismereset, az üzlethálózat bővülését. Az Alföldi Takarékpénztár Debrecennek legrégibb hitelintézete volt. Több fiókot alapított, pl. 1882-ben a hajdúszoboszlóit. Ez azonban az 192 9-es gazdasági világválságot nem tudta kiheverni, 1933-tól folyamatosan veszteségesnek mutatkozott, emiatt 1937-ben felszámolták. Meglévő iratai a tőkeforgalomba engednek bepillantást. Maga az Alföldi Takarékpénztár 1872-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. Leányintézeteként Debrecenben alakult meg. Igazgatóságában az anyabank és a helyi tőkés vállalatok képviselete található meg. Sajnos a korábbi iratok nem állnak rendelkezésünkre, de a hiányzó adatok egy része a pesti központ jelentései és a városi közgyűlés előtti beszámolók alapján pótolható; miután Debrecen maga is szerepelt az alapitó tagok között, ezért a város érdekeltsége nyilvánvalóan érvényesült. A bank alaptőkéje állandóan növekedett, forgalma szélesedett, és az 1940-es években Debrecenben a legnagyobb összegű betéttel rendelkezett. Viszonylag ez nyújtotta a legnagasabb osztalékot a debreceni bankok között. Hitelügyletei kiterjedtek a környéken élő kis- és középparasztokra, emiatt az iratok azok helyzetének megismerésére is alkalmasak. A hitelnyilvántartások, a levelezések, az egyéb intézetekkel való kapcsolatokról 3zóló beszámolók a gazdasági helyzetre jó tájékoztatást nyújtanak. Maga a bank az államosítás után az ÜT? Hajdú-Bihar megyei Fiókjába olvadt be, amely azonban az iratok nagy részét kiselejtezte. A levéltár a megmaradt anyagot az OTP-től 1959-ben vette át. Nagy jelentőségű volt a Magyar Kereskedelmi Bank debreceni fiókja. Azországos központ már 1905-ben az Angol Magyar Bank érdekeltségi körébe került, ezáltal váltóügyleteinek nagy része angol pénzcsoportokkal bonyolódott le. Nevét is emiatt változtatta 1920-ban Angol Magyar Bank névre. Üzletköre elsősorban ipari és kereskedelmi vállalatokra terjedt ki, sőü több bánya is birtokába került. 1921-től kezdve az üzlethálózat a mezőgazdaságra is kiterjedt. A debreceni fiók iratai, sajnos, a felszabadulás előtti időből nem kerültek elő, emiatt a bank működését különböző jelentésekből ismerhetjük meg.
