Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 196 -azt a Jogot, hogy a pénzfelhasználásról közvetlen utasításokat adhassanak ki a számvevőség főnökének. Ezzel elvált egymástól a szakmai felügyelet és a szolgálati ügyek végrehajtásának ellátása.

A fenti törvény a 100532/1938. B.M, utasítással 1938. április 1-én lépett életbe, s ettől kezdve a volt önkormányzati számvevőség elnevezése "A m, kir. Belügyminiszternek alárendelt városi számvevőség” lett* A hivatal szervezeti felépitése, funkciója ezzel természetesen nem változott meg, csak a beszámolási kötelezettsége módosult. A szervezetre - a városok számviteli gyakorlatához igazodóan - a 76000/1929# B.M. sz, rendeletben megállapított elveket kiterjesztették, amelyek korábban csakis a vármegyei szolgálatra vonatkoztak*

A számvevőségi munka Debrecenben sok esetben eltért az országostól. Debrecenben már a XVIII. században találkozhattunk számvevőségi hivatallal, amelynek külön osztálya foglalkozott a belső revízióval, holott a legtöbb helyen csak a tanács testület idézte azt. A polgári korszakban keletkezett szabályrendeletek, közöttük az 5/1887. BKgy, számú, a történeti múlt tapasztalataira építve határozta meg a számvevőség szervezeti felépítését, fenntartva az egyes pénztárak önállóságát, mint a házi-, alapítványi-, gyámpénztárét, az adópénztárat viszont a városi adóhivatal szervezetébe olvasztotta be*

Az 1896-ban 113. bkgy. szám alatt alkotott szabályrendelet a számvevői hivatal nevét "számvevőségre" változtatta. A fenti és más későbbi szabályrendeletek már figyelembe vették az 1886, évi 21. t,c. előírásaiból eredő módosításokat*

Megváltozott a helyzet az 1910-es években. Az 1912, évi 58. t,c. előírásaihoz igazodó 219/1913. bkgy. számú szabályzat magát a számvevőség szervezetét is módosította: bővitette a létszámot, miután a hivatali munka ellátása szélesebb megalapozást kivánt.

A következő 723/1923. bkgy. számú szabályrendelet már felismerte, hogy az élet igényeihez és a városgazdálkodás fejlődéséhez a korábbi szervezeti forma már nem igazodhat. Ezért alakította ki az alábbi osztályokat: I. Általános,

II. Háztartási, III. Gyámpénztári, IY, Számvizsgálati és revizori V. Könyvelési ■osztály. Mindegyik osztályt csoportokra tagolta. Ezt a szervezeti felépítést a később született szabályrendeletek is meghagyták és igy 1950-ig fennmaradt.

Ennek a szervezetnek munkakörében alakult ki a számvevőség sokirányú funkciója.

A feladatok körében elsődleges volt a költségvetés és a zárszámadás öszszeállitása és azoknak az összegeknek felhasználása, amelyeket a költségvetés biztosított. Ennek túllépéséhez közgyűlési határozatra volt szükség, amely azonban csak a belügyminisztérium Jóváhagyása után emelkedett Jogerőre. Ezeken kivül a számvevőség feladata volt a vagyonleltár összeállitása, a város vállalatainak pénzügyi ellenőrzése*^Az iratok tanulmányozása nagyon fontos a helytörténeti kutató számára. Tévedés azt hinni, hogy egyszerű számszaki leÍrások találhatók a számvevőség anyagában. A költségvetések megoldása, a hitelek felhasználásának statisztikai arányai, a várospolitikai beruházások /kertészet, építkezés/ tételeinek alacsony volta, a politikai Jellegű kiadásokra fordított összegek, segélyek