Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 197 -magasabb tételei, a házak, telkek, házhelyek stb. nyilvántartása, a városi vagyon hasznosításának módja stb. egyaránt tájékoztató adatokkal szolgálnak. A tüntetések visszaverése során felmerült kiadásokról, a munkanélküliek támogatására forditott segélyekről, közmunkákról, társadalmi egyesületek támogatásáról, stb. szóló adatok a politikai történetről is tájékoztatnak. Mindezeken túl a számvevőségi iratok között található meg a hortobágyi pásztorok nyilvántartása, a számadó csikósok, gulyások, juhászok elszámolása, a legelőfenntartás költsége, a napszámosok nyilvántartása, a Hortobágy hasznosítására forditott összegek felhasználásának jogcime stb. is, tehát az iratok néprajzi kutatás esetén is értékesíthet ők. Erre annál inkább felhívjuk a figyelmet, mert a debreceni számvevőség fondjában őrzött okmányok kiaknázásával mindezideig senki sem foglalkozott. A debreceni rendőrfőkapitánvság 1836-ban törté/it megszervezése óta,a városi tanácsnak alárendelt hatóság volt, és a szabályrendeletek szerint a polgármester utasításai, valamint az országosan és helyileg kiadott jogszabályok előírásainak figyelembe vételével működött önálló szervezeti egységként. Az 1872. évi 36. te. által életre keltett fővárosi államrendőrség megszervezésével egyidejűleg a szabad királyi városokban a rendőrség önkormányzati szervezet maradt, és ilyenként működött 1920-ig, az 5047/1919. M.E. számú rendelettel 1919 október 1-től megszervezett államrendőrség kiépítéséig. A különböző helyi jogszabályok közül a rendőrség működését az 5/1887. bkgy. számú határozat 74.§-a részletezi. Ez a szabályrendelet a debreceni rendőrkapitányságot több szervezeti egységre tagolta: a közrendészet egészét a rendőrfőkapitányság fogta össze. Irányítása alatt álltak a kerületi rendőrkapitányságok egy-egy "alkapitány" parancsnoksága alatt. A városban négy kapitányságot szerveztek: külön a belvárosban, külön a három rendőri kerületben. A feltűnő ebben a szervezeti formában az, hogy maga a közigazgatás egységes volt, egyetlen központi szervezet: a polgármesteri hivatal tartotta kézben s mellette semmiféle decentralizációnak nincs nyoma, ugyanakkor a rendőrségi szervezet városrészek szerint bontakozott ki. A rendőri kerületek a feudális korban kialakult szervezet módosításézal határolódtak el, magukbe foglalták a peremkörzeteket is, tehát azokat a településeket, amelyek az 1862- ben betemetett város árkán kivül helyezkedtek el. A rendőrség állanositása után a kapitányságok megszűntek, illetve rendőrőrsökké alakultak át. önálló osztályként működött a mezőrendőri kapitányság, amely a külterületek /tanyavilág/ rendőrhatósági ügyeit látta el. A rendőrhatóság 1920-ban történt átszervezéséig egyben betöltötte az I. fokú iparhatóság jogkörét is, és ellátta a kihágási biróság feladatait, lényegében a városi "egyesbiró" funkcióját. Tevékenységének Írásos emlékei kismértékben és főként iktatókönyvek formájában maradtak fenn, ezért a rendőrségi munka tartalmáról nem a neve alatt kezelt iratok tájékoztatnak, hanem a polőrmesterhez intézett jelentések számolnak be. Ezért a polgármester elnöki hivatalának iktatószáma alatt kezelt iratok részletes adatokat tartalmaznak főként politikai és mozgalmi kérdésekről, amelyekről a rendőrfőkapitánynak a városi tanácsot esetenkint feltétlenül, de legalább évenkint rendszeresen tájékoztatnia kellett* A kutatás emiatt a rendőrség által gyakorolt hatósági jogkör
