Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 84 -ellenére a kormányhoz - a szakminiszterekhez - felterjesztett jelentéseit be kellett mutatnia a vármegyei közgyűlés előtt, annak intézkedéseivel szemben viszont panasszal élhetett a szakminiszternél. A szakfeladatok megoldására a közigazgatási bizottság már a kezdeti időszakban bzakbizottSágokat hozott létre, albizottság vagy egyszerűen bizottság, esetleg választmány néven. A fegyelmi ügyeket kezdettől fogva "fegyelmi választmány" útján intézte el; külön választmány foglalkozott a gyámügyekkel, az egészségügy kérdéseivel, az erdészettel, a kisajátításokkal, a vagyonfelhasználással, az adóügyekkel stb. Az 1920-as években az albizottságok száma egyre nőtt, majd az 1930-as évek második felében már kialakultak a végleges formák csaknem minden vármegyében, közöttük Biharban is, megszervezték a fegyelmi, a ©rámügyi fellebbviteli, az adóügyi, a gazdasági, a népoktatási, útügyi, kisajátítási, telepítési, közegészségügyi albizottságokat. Elnevezésük magában hordozza a feladatköröket is, amelyeknek végrehajtása során egyre több ügytípussal ismerkedhetünk meg. Az 1929. évi 30. t.c. életbeléptetésével a közigazgatási bizottság hatásköre egyre csökkent, a munka súlypontja mind inkább az albizottságokra tevődött át, amelyek legfeljebb összefoglaló jelentéseket terjesztettek a bizottság havonkint tartott ülései elé. A megmaradt iratok valóban azt igazolják, hogy a plenáris üléseken meghallgatták az alispáni jelentést, sokszor jelentéktelen kérdésekben intézkedtek, de nagyobb vonalú rendelkezést, vagy állásfoglalást 1930 után magának a közigazgatási bizottságnak ülésein alig találunk. Szerepkörét egyre erőteljesebben átvette a közgyűlések tárgyait előkészitő vármegyei kisgyülés. Nagyobb jelentősege ezekben az években csak a gazdasági albizottságnak volt, amely felülvizsgálta a kishaszonbérleteket, a földbirtokpolitikai intézkedéseket, a Nagyatádi-féle földreform végrehajtásával összefüggésben felmerült problémákat, a földhitelintézeti kölcsönök visszafizetésének nehézségeit, a birtokforgalmat ás tulajdonosváltozásokat, a kisajátításokat, a jogtalan igénybevételeket, stb. Ennek az albizottságnak iratai nagy segítséget nyújtanak a mezőgazdaság történetének kutatója számára, természetesen nem a gazdálkodás rendszere, az üzemtörténeti kérdések megismerése, hanem elsősorban ingatlanforgalom feltárása céljából. Kisebb jelentősége van a közegészségügyi és kórházi albizottságnak, mert a közegészségügyi kérdések megvitatása inkább a közgyűléseken vagy szakhivatalokban, az 1930-as évek második felében államosított tiszti főorvosi hivatalban zajlott, és legföljebb a kórházi ápolás költségeinek behajtása, vagy elengedése, a szegénybeteg gondozás kérelmei kerültek az albizottság elé. Nagyobb koncepciójú egészségpolitikai intézkedésről az iratok alapján Bihar vármegye területéről nincs tudomásunk. Az ilyen természetű ügyekben a leggazdagabb adatőrző forrástipus maga az alispáni jelentés, de annak alapiratai a közgyűlés számára készített alispáni iratok között találhatók.
