Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 85 -Az iratok levéltári rendszere A közigazgatási bizottság iratképző szerv volt, ennek megfelelően tevékenysége során önálló levéltári fond alakult ki. A fondon belül több állag található, de azok mindegyike szoros összefüggésben áll magával a fondképző közigazgatási bizottsággal. Az iratok kezelési rendszerét az élet és a kiadott jogszabályok követelményeinek megfelelően egykorúan alakították ki. Minden ügyiratot önállóan beiktattak, de elintézése után már nem az iktatószám sorrendjében helyezték el, hanem a kezelés során megállapitott csoportok szerint. A csoportok az ügyek tárgya szerint tagolódtak, de eltérőleg az országos gyakorlattól és a kiadott főhatósági irányelvektől, Bihar vármegyében csak nyolc kezelési csoport állapítható meg, legalább is 1920. után. A korábbiról - iratok hiányában — nincs tudomásunk. A kormányzat 1902-ben az alábbi csoportok fenntartásáról intézkedett: I. Általános közigazgatási, ezen belül községi, közegészségügyi és betegápolás! ügyek; II, Pénzügyek; III. Közoktatási ügyek; IV. Közgazdasági és iparügyek; V. Közúti stb. ügyek; 71. Vizépitészeti, vízgazdálkodási és malomügyek; VII. Mezőrendőrségi ügyek; VIII. Cseléd- és munkásügyek; IX. Börtön- és igazságügyek; X. Katonaügyek; XI. Fegyelmi ügyek; XII. Gyámhatósági ügyek; XIII. Erdészeti ügyek; XIV. Vegyes ügyek. Bihar vármegye közigazgatási bizottságának ügykezelésében az országostól való eltérés elég nagyméretű volt. Itt az I. csoport a rendelethez hasonlóan az általános közigazgatási ügyeket foglalta magában s azokon belül a jelentéseket, a kórházi ügyeket tartalmazta. A H. csoport kifejezetten az adófelszólamlásokkal foglalkozott. A III. kútfő a rendelethez hasonlóan a közoktatási kérdéseket, a IV. kútfő a gyámügyeket, az V. a fegyelmieket, a VI. a birtokpolitikai ügyeket, a VII. a közlekedési vonatkozású iratokat tartalmazta, mig a VIII. kútfő alatt őrizték a vegyes természetű ügyiratokat. Az eltérés látszólag önkényességből eredt, de lényegében a megtárgyalt ügyek kisebb számából adódott. A csoport, vagy kútfős kezelés során az iratokat egy-egy évben összefogták és egységesen helyezték elfedőlemezek között. Az egybefogásnál kizárólag a tárgyévre voltak tekintettel, sohasem kapcsolták a következő évhez az azonos tárgyú iratokat. Ez alól a gyakorlat alól csak akkor tettek kivételt, ha valamely fegyelmi ügyben előiratként kellett az utóirathoz szerelni a korábbi iktatmányt. Ilyenkor azonban többször elkövették azt a hibát, hogy az átszerelés megtörténtének tényét a sorkönyvben nem mindig jelölték meg ezért nem egy irat holléte csak részletes feltáró munka után deríthető fel. Ez az eljárás különösen a politikai természetű fegyelmi iratok tanulmányozása kapcsán okoz nagyobb nehézséget, mert sokszor alig derül ki, milyen irathoz kapcsolták a vonatkozó előszámoi, és az sem, hogy maga az ügyirat tárgyi szempontból összefogott levéltári egysége, esetleg fellebbezés vagy utólagos érdeklődés folytán melyik hivatali szervhez került» A tárgyak tehát évenkint ismételten nyilvántartott kútfőkben találtak végleges őrzési helyet. Az iktatókönyv is évenkint újrakezdődő nyilvántartási T
