Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XV. és XXXII. fondcsoport. Gyüjtemények
- 639 -a kancelláriától, részben pedig - főként pénzügyi vonatkozásban - a kamarától származnak. A tanácsi tárgyalások eredméry eként megszületett állásfoglalásokat a tanácsi Jegyzőkönyvek őrzik, a határozatok végrehajtását tartalmazó Jelentéseket az ú.n. "relatio"-k, a különböző főkormány széki intézkedéseket a debreceni tanács irataihoz tartozó egyéb sorozatok. Mindezeket részletesen, széleskörűen az eddigi szakirodalom nem tárgyalta, aminthogy magának a szinház épületének kérdésével is csak a legújabb időkben foglalkoztak, akkor sem kimerítően. A színházépületről eredeti felvételek, tervrajzok maradtak fenn, ugyanakkor a levéltárban őrzött kéziratos térképek között több olyan található, amely más épületek alaprajza mellett a szinház mérnöki elrendezését is bemutatja. Ha tehát valaki a szinház történetét komoly tudományos igénnyel kivánja megirni, mindezekre fel kell figyelnie a feudális korban meginduló kezdetektől fogva egészen a legújabb korig. A kapitalizmus korából származó források még gazdagabbak, mint a feudális korszakéi. Az állandó színház ugyanis már tényleges és folyamatos gondot Jelentett a városnak; azt fenn kellett tartani, a személyzetet - ha nem-is a művészi gárdát - fizetni kellett, az épület rongálódását meg kellett gátolni, a tatarozás költségkihatással Járt stb. Nem utolsósorban a várost hivatalból érdekelte a müvészetpolitika, a műsorok összeállítása, emiatt a szinházi bizottság útján igyekezett befolyást gyakorolni az előadások összeállitására, a művészek szerződtetésének módjára. Az természetes, hogy ebben a kérdésben többször összeütközött a haladó szellemű színházigazgatókkal, hogy csak az 193'0-as évek belső küzdelmeire utaljunk, de a tanácsi ügyiratokban, a polgármesteri Jelentésekben mindenesetre tükröződnek a különböző Javaslatok, vélemények, ellentmondások. E- zért az újkori szinháztörténet nagy kiterjedésű olyan levéltári iratanyagra támaszkodhat, amelyet ezideig valóban egyetlen kutató sem használt, legföljebb "tallózgatott" benne, minden tudományos elmélyültség nélkül. Ez§k miatt a fontos történeti forrásértékek miatt tartjuk indokoltnak a színháztörténeti iratok egyéb forrásértékének a megvilágítását, mint ahogyan a fentiekben láttuk. Közismert, hogy a debreceni állandó szinház megszervezésének gondolata br. Wesselényi Miklós nevéhez fűződik, aki Kelemen László nagyváradi színtársulatával már 1795-ben megindította az akciót a szinielőadások megtartása érdekében és elsősorban a magyar nyelvű színjátszás lehetőségeinek biztosítására. Hoszszas tárgyalások után az első előadást 1798-ban tartották, miután a szerződést 1798 augusztus 18-án kötötte meg Debrecen hatósága és Wesselényi Miklós. Hosszas vajúdás, szünetelés, közbevetett fellépések után a különböző épületekben működő szintársulat részére állandó színházépületre inditott akciót Debrecen haladó polgársága, amelynek művészetpártoló legjobbjai a császári önkényuralom idején életre keltettek egy olyan "szinügyi egyletet", amely nagy lelkesedéssel állandóan ébren tartotta a szinház önálló épületének tervét. Végre 1861-ben megszületett az állandó és kifejezetten szini előadások céljait szolgáló épületre vonatkozó határozat s ennek alapján 1865-ben valóban felépült a Csokonai Vitéz Mihályról elnevezett debreceni szinház. A szinház működéséhez megkivánt anyagi feltételek azonban nem álltak rendelkezésre; egy évig magánszemély próbálkozott a szinház fenntartásával, majd
