Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XV. és XXXII. fondcsoport. Gyüjtemények
- 638 -iratok vizsgálata önmagában azonban nem elegendő, mert a kutatást ki kell terjeszteni az I. fokú közigazgatási hatóság regisztratórájában lévő anyagra, valamint a közgyűlési jegyzőkönyvekre, mert az egyesületek működésére vonatkozó alapokmányok sokszor azokban találhatók meg. A levéltári rendezés után 1965-ben részletes repertórium készült az egyesületek nevének, az iratok időhatárának feltüntetésével. E segédlet jól használható, mert a kutatást, megkönnyíti azzal, hogy lehetővé teszi kifejezetten csak az adott egyesület iratainak átnézését 3 a kutatót megkíméli a fond minden iratának tanulmányozásé tói olyan egyesületek esetében, amelyek kivülesnek érdeklődési körén. Kevés irat maradt fenn Tury Albert ügyvéd gyűjteményében, aki Hajdúszoboszlón működött és 1872-1877 között gyűjtötte a várost érintő birtokperes okmányok egy részét. Az iratok általában másolatokként maradtak fenn, de csak néhány évből, mint a leiró részben is olvasható. De ennek ellenére a Hajdúszoboszló életét kutató helytörténészek számára igy is érdekes feljegyzéseket tartalmaznak. A debreceni Csokonai Szinház iratai egészükben még nem kerültek levéltári őrizetbe. Sok dramaturgiai feljegyzés, színháztörténeti visszaemlékezés, szereposztás, igazgatói intézkedés kallódik valahol az ország különböző helyein. A levéltárnak eddig nem sikerült nyomára bukkannia, hogy valamikor a szinház épületének pincéjében tárolt nagy mennyiségű iratanyag elszállitása hova történt s egyáltalán megtalálhat ók-e azok a különböző okmányok, amelyek megítélésünk szerint a szinház monografikus feldolgozásához nélkülözhetetlenek. A levéltár birtokában viszont - szabályos begyűjtés folytán - olyan jellegű iratok vannak, amelyek különböző forrásokból származnak ugyan, de egységesen a szinház életének egyes mozzanatait tárják fel, miközben felvilág03itással szolgálnak az élet szervezeti kérdéseire, művészi vonatkozásaira. A Csokonai Szinház levéltári iratai gyűjtemény jellegűek. Azzá teszi azokat egyrészt az a körülmény, hogy nem mindegyik a szinház működése során keletkezett, tehát nem maga a szinház volt az iratképző szerv; de gyűjteményként k3zeli azokat a levéltár azért is, mert a több helyről származó irattöredékeket a téma azonossága miatt összefogta, mert a korábbi kutatómunka során a levéltár, "színháztörténeti iratok" cimen egységesen összeállította a levéltári anyag egy részét. Ezeket a színháztörténeti iratokat a felszabadulás utáni rendezés során nagyrészt eredeti helyükre tette a rendező, amikor a pontos levéltári jelzetek megállapíthatők voltak, de több olyan irat eredeti őrzési helye ismeretlen volt, amelyet emiatt célszerűbbnek látszott továbbra is a szinház neve alatt kezelni. Ez a körülmény indokolta a szinház iratainak gyűjteményként való fenntartását, annál inkább, mert a kutatómunkát az iratanyag kezelésének levéltári nyilván tartása korántsem zavarhatja. A Csokonai Szinház történeti forrásai a levéltáron belül azonban nem merülnek ki a jelenleg ismertetés alatt álló fond anyagának bemutatásival. A szinházpolitikai kérdések tárgyalása a feudális múltban kifejezetten a városi tanács, nagy ritkán a választott hites közönség előtt történt; szinházi előadásokra vonatkozó rendeletek születtek meg, amelyek részben a helytartótanácstól, részben
