Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 529 -A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara iratai /Komoróczy György/ 1922-1947 A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarát a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920. évi 18. t.c. alapján a 6062/1922. F.M. számú rendelettel szervezték meg az országban alapitott más kamarákkal egyidőben Debrecen, Miskolc, Győr, Kaposvár, Kecskemét központokkal. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara illetékessége Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú, Ung, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Bihar, Békés megyék területére terjedt ki Debrecen város székhellyel; működésének első adatai 1922 junius 22-e óta ismeretesek. Szervezete többször módosult /pl. az 1937* évi 12. t.c. alapján/; kidolgozott és a földművelésügyi minisztérium által jóváhagyott alapszabálya, ügyrendi szabályzata volt. A kamara önkormányzati szervezetként működött. Legmagasabb fokú önkormányzati szerve a közgyűlés, amely választmányokat küldött ki a felmerült kérdések kivizsgálására és két közgyűlés között a feladatok megoldására. A választmányon belül szakosztályok és szakbizottságok látták el az operativ munkaköröket; mindezeket a miniszter által kinevezett kamarai igazgató fogta össze. Fölötte az elnökség, illetve elnöki tanács állt, amely az igazgató részére is utasitást adott. Az 1922. évi jegyzőkönyv 4. oldalán olvasható szöveg meghatározza működésének elvi tartalmát: a kamara magában foglalja "a mezőgazdasággal foglalkozó összes népességi rétegeket, a mezőgazdasági munkás- és cselédosztályt éppúgy, mint a kisgazdáktól a legnagyobb birtokosig teljesen egyenlő jogon méltányos, törvényes képviseletébe". A közgyűlés társadalompolitikai hitvallása, hogy "Magyarországot a föld és a földet művelők: a magyar gazdák fogják megmenteni, megerősíteni és ők épitik fel az új Magyarországot". A kamara tagadja a paraszti osztály rétegeződését, a falusi burzsoázia, a nagybirtokos és a kisparaszt érdekellentétét; de ugyanakkor a jegyzőkönyvekben és az iratokban olvasható határozatok minden község esetében arra mutatnak, hogy a különböző paraszti rétegek harcában mindenkor a középparasztokra és a nagygazdákra támaszkodik; ezt egyébként a vezetőség osztályösszetétele is tükrözi, amelyben kisparcellás parasztok, nem is szólva a földmunkásokról, kubikusokról, csak egészen kivételesen kapnak helyet. Kétségtelen, hogy a kamara elsősorban a nagyobb birtokosok árutermelését és áruértékesítését kivánta szólalni, számára óhajtotta a piaclehetőségek kiaknázását biztosítani. De ettől az osztálypolitikától függetlenül a kamara tevékenysége szakmailag értékes volt, mert az általa szervezett továbbképzéseken, tanfolyamokon, kísérletezéseken túlmenően a legjobb előadók bevonása révén biztosította a különböző rétegekhez tartozó földtulajdonosok képzettségi színvonalának emelését; új művelési technológiát kutatott, és azokat a falvakban is igyekezett előadások útján ismertté tenni. Az iratok a kamara célkitűzéséhez igazodóan sokrétűek; a helytörténészek figyelmét az iratok alábbi témaköreire hívják fel: a mezőgazdasági munkásság szociális problémái, továbbképzés, kísérleti gazdaságok ügyei, állatnemesités, törzskönyvezés, dohánynemesités, gyógynövénytermesztés, gazdasági cselédek hely
