Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IX. fondcsoport. Testületek

- 522 -1875 május 16—ról, a Pintér Ipartársulatnál szinten ugyanakkor, míg a debreceni Szabó-, Szűrszabó- és Kalapos Ipartársulat esetében 18y5 február b-en láthatjuk?"^ A Debreceni Cipész ipartársulat 1873-ban alakult meg. A XIX. század má­sodik feleben kibontakozó iparfejlődés, a gyáripar előretörése, a gyári munkás­ság szervezkedésenek hatására a kisiparban dolgozó mesterek és segédek is a szervezkedés útjára léptek. Amig az Ipartestület a különböző szakmájú kisiparosok Összefogó erdekképviseleti szerve volt, az ipartársulatok az azonos szakmában dolgozo mesterek és segédek társadalmi egyesületeként működtek. A társulat célja lényegében a kapitalista kor követeléseihez igazodik. Ennek megfelelően gondoskodtak az ipartörvény rendelkezéseihez alkalmazott rend fenntartásáról, a tanoncok nevelésének elősegítéséről, az iparosok műveltségi szintjének emeléséről, ipari - vasárnapi és egyéb iskolák támogatásáról, fenn­tartásáról, mindezek ugyanúgy feladataik közé tartoztak, mint a munkaszervezés megjcönnyitése', a tagok közreműködésével segélypénztár, közös árusitónelyiség létrehozása és fenntartása. A társulat ez esetben is kulturális, szociális és szakmai műveltséget elősegítő, ugyanakkor termelési es ertékesitési szemponto­kat szoigálo érdekvédelmi egyesület volt. A társulatnak tagjai lehettek mindazok, akik a cipész mesterséget a fenn­álló rendeletek, s az Ipartörvény értelmében sajátították el, tehát mesterségük­nek képzett képviselői voltak. A társulat eleve kizárta annak lehetőségét, hogy tanulatlan, kontár, a mesterségben' kellően nem jártas személy tagjai sorába ke­rüljön. Megállapíthatóan az egyik legjobban szervezett társulat volt, amit az is bizonyít, hogy a leghosszabb ideig tartotta ma^t még akkor is, ha a kötelező átalakulásokat vesszük figyelembe. 1873-tól 195i-ig lényegében egyfolytában mű­ködött. Elén a közgyűlés állott, amely fizetett tisztviselőket, u.n. "békéltető bizottság"-ot tartott fenn. Anyagi természetű kiadásaikat belepesi dijakból, évnegyedss járulekokból es alapítványokból fedezték, melyek a társulat nagy létszámát tekintve biztos anyagi íorrásnak voltak tekinthetők. Nem nagy mennyi­ségű iratanyaga részben a társulat működésére, a közgyűlések, választmányi u­­lesek leroiyasara, a szervezeti életre és a pénzügyi viszonyokra nyújt felvi­lágosítást. Mint jogutód, egyik nagy múltra visszatekintő érdekképviseleti szerv volt a Debreceni Kereskedő Társulat is, bár ezen a néven csak az ipartörvény megalkotása óta ismeretes. Elődje az lb95-ben létrejött Nemes Kalmár Társaság volt. Az 1840, évi XIX* te. által biztosított lehetőségek révén a. Kereskedelmi Társulat nevet vette fel, de szervezeti iormaja, funkciója a névváltozással lényegében semmit sem változott. A Bach korszak erős nyomása arra késztette a Társulat tagjait, hogy engedve az önkénynek, 1851-ben feloszoljon. Azonban más néven, más szervezettel meg ugyanabban az évben eletrekelt es Császári es ki­rályi Bzabad Kereskedelmi testület névén működött tovább, ugyanakkor szervezetét a Nemes Vásáros Társaság tagjaival bővitette, tehát magába olvasztotta. Tagsága ezáltal nagy mértékben megduzzadt, s nem lehet véletlennek tekinteni, hogy ez a társaság volt Debrecen leggazdagabb szervezete, melynek nagyon sok hasznos in­tézkedés, vagy az abban való konkrét segitsógnyujtás köszönhető. Miközben funk­ciójában alig történik változás, ezt a nevet viselte 18bi-Ig, amikor ismét Ke­reskedelmi Társulat formájában éledt újra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom