Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VII. fondcsoport. A jogszolgáltatás területi szervei
- 377 -A5_§ü®2i_iS5^5áSHS2i_íi§Í2§áS2^_ií!5Íai /Nagy Sándor/ A Hajdú-Bihar megyei Levéltár őrzi az igazságügyi hatóságoknak a kapitalizmus korszakára vonatkozó iratanyaga egy részét. A társadalmi viszonyok kutatásának egyik rendkivül becses forrása a birósági iratanyag, mert a polgári és büntető perekből is nyomon kisérhető a társadalom fejlődése, az uralkodó osztályok törekvése, a belső ellentmondások és az elnyomott osztályok harca az igazságosabb társadalmi-gazdasági berendezkedés megteremtéséért. Nyugodtan megkockáztathatjuk azt a megállapitást, hogy ha a történetkutatónak csupán a birósági iratok állanának rendelkezésére, ezekből is megállapithatná egy-egy korszak gazdasági és társadalmi viszonyait, intézményeinek működését, a hatalmon lévő osztályok erkölcsi felfogásának torzulásait, a fejlődés felfelé Ívelő és hanyatló tendenciáit. A kapitalizmus korára vonatkozó birósági iratanyag döntő többsége csak a felszabadulás után került a Hajdú-Bihar megyei Levéltárba éspedig nagyon hiányosan, mert a biróságok átszervezése, többszöri költöztetése és az egyes igazságügyi hatóságoknál végzett - nem mindig szakszerű - selejtezés aniatt sok irat elkallódott. A legnagyobb pusztítást azonban a második világháború okozta, főként a debreceni igazságügyi hatóságok irataiban. A várost 1944 június 2-től a német megszállók kiűzéséig több, súlyos légitámadás érte. E támadások legérzékenyebben a bíróságokat sújtották. 1944 szeptember 2-án a háromemeletes járásbíróság épületének legnagyobb része roirbadőlt; különösen a déli szárny szenvedett súlyos rongálódást, e rész mindhárom emelete rászakadt a földszinti helyiségekre és azokat is lenyomta a pincébe. A járásbíróság épületével szemben lévő törvényszéket és ügyészséget is olyan mérvű sérülés érte, hogy az épületben hivatali munkát végezni nem lehetett. Bombatalálatot kapott az Ítélőtábla és az itt elhelyezett főügyészség is. A kétemeletes épületben mindössze 20-22 helyiség maradt valamennyire is használható állapotban. Az irattár mindhárom épületben a romok alá került. A város felszabadítása után néhány nappal - 1944 október 25-én - a szovjet katonai ügyészség vezetője az igazságügyi hatóságok nála megjelent képviselőinek legfontosabb teendőként a lebombázott birósági épületek romjai alá került iratok és jogi szakkönyvek sürgős kimentését jelölte meg. Debrecenben a felszabadulást követő napokban mindössze 51, zömmel nyugdíjas s csak néhány tényleges igazságügyi dolgozó tartózkodott. Ennyien láttak munkához.^ A mentés során kiderült, hogy a járásbíróság, törvényszék, ügyészség, Ítélőtábla, főügyészség és fóliáz iratai közül nagyon sok teljesen megsemmisült. Különösen érzékeny veszteség a törvényszéki iratanyag egyrészének elpusztulása. A debreceni törvényszék hatáskörébe tartozott az Ítélőtábla területén elkövetett-, az 1921: III. tc-be, az u.n. rendtörvénybe ütköző bűncselekmények miatt indított ügyek elbírálása. A trianoni békeszerződés megkötése után az Ítélőtábla illetékessége alá tartozott a debrecenin kívül a nyíregyházi, miskolci és sátoraljaújhelyi, majd 1938 után az ungvári, beregszászi, húszti és máramarosszigeti törvényszék is. Az iratok alapján 1921-től
