Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VII. fondcsoport. A jogszolgáltatás területi szervei

- 378 -a felszabadulásig teljes hitelességgel megállapítható lett volna a munkásosztály Horthy korszakbeli küzdelme e jelentős kiterjedésű területen.

A kimentett s a munkásmozgalom története szempontjából felbecsülhetetlen értékű iratok sincsenek teljes egészükben a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban. A felszabadulás után ugyanis a különböző belügyi szervek - a népellenes büntettek miatt inditott nyomozásokhoz - sok iratot elvittek s ezek jórésze nem került vissza, mert a népbirósági iratokhoz csatolták. Jelentős számban találhatók a munkásmozgalomra vonatkozó s annak idején a debreceni törvényszék előtt tárgyalt ügyek iratai a Párttörténeti Intézetben is.

A Hajdú-Eihar megyei Levéltárban őrzött birósági iratanyag nagyrészt feltáratlan. A kutatók a hiányos iratok alapján is olyan adatokhoz juthatnak, amelyek nemcsak az ország keleti részének politikai mozgalmaiba, hanem országos összefüggéseire is új fényt vetnek. Emellett az iratanyag a XIX. század második felétől a kapitalista társadalmi és gazdasági viszonyokra, az egyre élesebbé vált ellentmondásokra is bőséges adatokat nyújt. A birósági elnöki iratok betekintést engednek a szervezésre, személyi ügyekre s nem egy esetben a jogszabály-alkotás műhelytitkaiba is.

Az iratok ismertetésénél nem a fondszámok, hanem a különböző bíróságok felállításának időrendi sorrendjét követjük s röviden csak azoknak a bíróságoknak és vádhatóságoknak a kialakulását tekintjük át, amelyekre vonatkozóan az irat kiterjed.

, , , 2

A_bis^axahuLli._lcer Lilét ±__tabla._±rabai^_

III. Károly alatt a feudális államszervezet nagyszabású reformjára került sor. Ez szükségessé tette az addigi igazságszolgáltatási szervezet módosítását is. A XV. századi eredetű itélőmesteri bíráskodás nem volt fenntartható, korszerűtlenné vált és nagy lehetőséget biztosított a megvesztegetésre. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a hozzá tartozott ügyekben az igazságszolgáltatást megfelelő szerv végezze. Ezt az igényt igyekezett kielégíteni az 1723: 30. t.c., amely az ország területén négy kerületi tábla szervezéséről intézkedett. A kerületi táblákról e kiadvány első kötete számolt be, ezért a kérdés részletes ismertetésével e helyen nem foglalkozunk.

A kerületi táblák 1848/49-ig működtek. A szabadságharc bukása után az abszolutizmus ezt a bíróságot is megszüntette. Az Országbírói Értekezlet által 1861-ben hozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 28.§-a azonban a kerületi táblákat korábbi székhelyeiken visszaállította. Végleg a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868: LIV. te. hatályba lépésével - 1869- ben - szűntek meg s helyükbe ideiglenesen a királyi vegyes bíróságok léptek.

A tiszántúli kerületi táblának csak az elnöki_iratai találhatók a Levéltárban éspedig az l.sz. csomóban 1862-1863 és a 2.sz. csomóban 1865-1868 évekre vonatkozóan.

Az l.sz. csomóban lévő iratok között a táblai alkalmazottak segélyezésére és végkielégitésere vonatkozó elnöki intézkedések maradtak meg. A kerületi tábla újbóli működésének megindulásakor - 1861 május 1-én - ideiglenes szolgálattételre több rendelkezési állományban volt hivatalnokot ősz-