Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

V. fondcsoport. Megyei városok és községek

-276-Hajdúszoboszló közigazgatása /Komoróczy György/ 1848-1944

Hajdúszoboszló önkormányzati jogállása - hasonlóan a többi hajdúvárosokéhoz - az 1848. évi 23. t.c. előírásainak megfelelően a polgári forradalom után is megnaradt; a város éppenúgy a hajdúkerület szervezetébe tartozott, mint korábban. Az új törvények a kerületi igazgatást nem számolták fel.

Ennek ellenére a városok s köztük Hajdúszoboszló életében lényeges változást jelentett az a körülmény, hogy a korábban kizárólagos hatalmat élvező városi tanács fölött meg kellett alakítani a képviselőtestületeket, amely 1848 után nem egyszerűen támogató, néha-néha véleményt nyilvánító funkciót töltött be, mint korábban a kiváltságolt hajdúváros "közönsége" - akár nagytanács, akár választott hites közönség néven -, hanem a helyi hatalomnak törvény szerint legfőbb fórumává, jogszabályalkotó szervévé vált. Más kérdés, hogy a képviselőtestület mennyiben tudott a reá bízott hatáskörrel élni és mennyiben szabott döntően irányt a városi tanács működésének. Formailag és jogilag mégis a képviselőtestület lett a városi főhatóság, a városi tanács pedig az ő akaratának végrehajtó testületé volt.

Az 1848. évi törvények értelemszerű alkalmazásával Hajdúszoboszlón a képviselőtestület elnöke nem a főhadnagy - hadnagy, vagy főhadnagy néven váltakozva - lett, hanem a népszószóló, a korábbi fürmender, aki előzőleg a nagytanács elnöke volt, de akkor hatáskör nélkül* most viszont irányitó személyként .

Az 1848 májusában bekövetkezett választások és a tisztújitás előkészítéseképpen összeírták a város választóképes polgárait. Az iratok szerint választójoggal a lakosságnak ekkor is legföljebb 10 %-a rendelkezett. A korábbi választásokhoz viszonyítva, amikor csaknem kizárólag a földbirtokosok, a telkesgazdák szavazhattak, már ez is haladást jelentett; szabad foglalkozású értelmiségiek ugyanis korábban csak akkor jutottak szóhoz, ha maguk is telektulajdonosokként éltek és a városon belül birtokolt házak után hozzájuthattak a polgárjogú személyeknek ugyancsak ilyen cimen kijáró földterülethez, legelőrészekhez.

A feudális korban kialakult hivatalok továbbra is fennmaradtak azzal a nagy jelentőségű változással, hogy a tanácsnak két osztályát szervezték meg, mint másutt is: a birósági és a közigazgatási osztályt. Gyakorlatilag a feudális kori tanács szintén elkülönitetten intézte a birósági és a közigazgatási ügyeket, de a beosztott tanácsnokok személye állandóan és viszszatérően változott. Az 1848-ban kialakult, majd az 1862-ben újból helyreállított jogrend állandósította a birósági és a közigazgatási tanács összetételét, tehát mintegy birósági fórumo't fejlesztett ki. Ezzel részben érvényt szerzett annak a régi követelménynek, hogy a közigazgatást az igazságszoláltatástól el kell választani. A birók személyét éppenúgy a közgyűlésen és a szenátorok közül választották meg, mint a közigazgatási ügyintézés apparátusát, de beosztásuk legalább az új választásokig tartott és nem vál-