Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 277 -tozott hetenkint vagy hónaponkint, mint korábban. A város hivatalszervezetében a szabadságharc idején nem következett be semmiféle változás. A tanács elnöke és egyben az egész hivatali apparátus hatóságának feje a főhadnagy maradt, aki mind a nemzetőrség szervezését, mind a honvédtoborzást, mind az adóügyi igazgatást, a számvevőség felügyeletét részben személyesen irányította, részben a különböző tanácsi vagy képviselőtestületi küldöttek bevonásával ellenőrizte. Nincs nyoma, hogy a szépészeti és a honvédtoborzási, valamint a számvevő bizottmányon kivül a képviselőtestületen belül valamilyen állandó jellegű választmány alakult volna ki, de az kétségtelen s a fennmaradt iratok nagy száma arra világos adatokat nyújt, hogy ideiglenes megbízatással mindkét testület esetenkint különböző személyeket küldött ki valamely ügy kivizsgálására, főként legelőhasználati, házhelykijelölési, végrendeletvégrehajtási, hagyatéki eljárási kérdésekben. A levéltári iratokból - más hajdúvárosoktól eltérőleg - Hajdúszoboszló története jól feltárható, a politikai, a gazdasági, főként a mezőgazdasági és az iskolaügyi fejlődés jól megrajzolható. Sajnos, Hajdúszoboszló történeti helyzetével a történettudomány ennek ellenére alig foglalkozott. A Bach-korszakban - a többi hajdútelephez hasonlóan - megváltozott a város közigazgatási szervezete és hivatali ügyintézésének szerkezete. A képviselőtestület, 1849 október 28-án tartva utolsó ülését, megszűnt; feloszlása után a városi hatalom egy ideig még a tanács, helyesebben a tisztségviselők kezében maradt, de 1850 július 2-tól a függetlenített gazdasági tanács vette át az irányítást. Ennek tagjai, összesen nyolcán, személy szerint csaknem mindnyájan a korábbi tanács tagjai közül kerültek ki, de egészen más hatáskörrel látták el feladatukat. Őket már nem a lakosság küldöttei választották, hanem a szolgabiró nevezte ki. Hajdúszoboszlót a Szabolcs megye joghatósága alá tartozó püspökladányi járás szolgabirója alá rendelték, aki a gazdasági tanács ülésein is megjelent, mint a helyhatóság felügyeleti szervének jóformán teljhatalmú képviselője. A volt város tehát "helyhatósággá" változott, az akkori értelmezésben egyszerű alsófokú község színvonalára esett vissza, és ilyenként élt egészen 1854-ig. 1854-ben Hajdúszoboszlón egy II. osztályú járásbirósággal egyidejűleg is önálló szolgabiróság alakult. A járásbÍróságra azért volt szükség, mert a városi törvényszék bírósági. fóruma már 1850-ben megszűnt. Az 1860-ban visszanyert önkoimányzati életben Hajdúszoboszló az 1848-ban fennállt jogállásait állította helyre; egyidőre még az önkormányzati jogot is visszanyerte és képviselőtestülete jogszabályokat alkotott. De 1861 novemberétől a képviselőtestület csak a rendeletekben megszabott hatáskört gyakorolhatta, a közigazgatás menetét a tanács képviseletében a hivatali apparátus irányította. Újból visszaállt a városi bíróság, két részleget tartva fenn: a polgári és a bünfenyitő törvényszéki részleget. A városigazgatás szervezete bővült, alkalmazkodva a hajdúkerület által 3430/1862. szám alatt jóváhagyott szervezési szabályrendelethez, amelynek tartalmát Hajdúböszörmény példáján már megismerhettük. Továbbra is működött a városi számvevőség, az adóhivatal, az ügyészség, a tisztiorvos, a városgazda, a
