Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 18 -Mihálovits János közigazgatási szolgabiró került. ' Szerb Tivadarnak azonban hamarosan távoznia kellett a belényesi kor­­mánykerület éléről. A bécsi igazságügyminisztérium által a Szerb Vajdaságba küldött miniszteri biztos, Névery Sándor, már február 28-án azzal a kéréssel fordul Geringerhez, hogy inditsa őt útba Temesvárra, mert az ott szervezendő országos fotörvenyszeken kívánja őt alkalmazni. ■ Bár Geringer ezt a kérdést megtagadta, Névery később mégis elérte, hogy az igazságügyminiszter Szerb Ti­vadart a lugosi kerületi törvényszék elnökévé nevezte ki. Névery arra hivatko­zott, hogy Szerb már 1849 novemberében birói állásért folyamodott az igazságügy­miniszterhez, hogy mindig is biró volt, s hogy román nemzetisége nélkülözhe­tetlenné teszi őt a lugosi törvényszék élén, amelynek illetőségi területén 200 000 román él. - Geringer megkísérelte a kinevezést visszavonatni. Augusztus 30-án Bach belügyminiszterhez fordult, felpanaszolva, hogy Névery elmulasz­totta őt megkérdezni, nélkülözhető-e Szerb jelenlegi beosztásában. A belényesi kormánykerület élére román férfiút kell állitani, az ország román lakossága a­­zonban szűkölködik ólyan férfiakban, akik alkalmasak ilyen állás betöltésére. Azt kérte Bachtól, eszközölje ki az igazságügyminiszternél, hogy az birói ki­nevezését vonja vissza.Kérése eredménytelen maradt, Szerbnek el kellett foglalnia új állását. Ettől kezdve "Bihar-belényesi megyei cs. k. főnök s kormánybiztos nem létében" Mihálovits János főszolgabiró vezette a kormánybiz­tosságot. Ma^arország ideiglenes politikai felosztása ügyében Bécsben döntöttek. Ferenc József 1850 szeptember 8-i legfelsőbb elhatározásával hagyta jóvá Bach ezirányú felségelőterjesztését. Ennek értelmében a régi Bihar megye déli ré­széből "Felső-Bihar" néven, 99 négyzetmérföld területén, 211 698 lakossal kel­lett megyét alakitani. A megye székhelye Nagyvárad, közigazgatásilag 8 járás- • ra /nagyváradi, sarkadi, szalontai, béli, belényesi, élesdi, magyarcsékei, vaskohi/ oszlik. Ezzel kimondatott az Ítélet a Geringer által szervezett Bi­har-belényesi megye felett. Világossá vált, hogy az olmützi alkotmányban meg­hirdetett elveknek a gyakorlatban mennyi az értéke: az összbirodalmi érdekek nem engedték meg, hogy bármelyik nemzetiség megerősödjék, a kincstári érdek pedig ellene szólt a megyék túlságos felaprózásának. Geringer ezután elrendel­te Cseh Edének, a nagyváradi kerület miniszteri biztosának, a belényesi "kor­mánykerület " feloszlatását. Cseh október 5-én jelentette neki, hogy rendelete alapján utasította Ravazdyt, vegye át a megszüntetett kománykerület területé­nek igazgatását is, s a kormánybiztosság személyzetét egyelőre vegye maga mellé. Az igy megalakult Felső-Bihar megye tehát nyolc járásra oszlott. A volt gyapjúi járás székhelye Nagyváradon volt, minthogy Gyapjú községben a szolga­­birói hivatalt nem tudták elhelyezni, ezért hívták a járást nagyváradinak is. Ezt a megyét kormányozta Ravazdy a provizórium idején, ideiglenes jelleggel alkalmazott hivatalnokokkal. A gyakorlatban csakhamar kiderült azonban, hogy e területi felosztás több tekintetben nem felelt meg a kivánalmaknak. Ezért a definitivum előkészítése idején, 1853 februárjában Albrecht főherceg, Magyar­­ország akkori katonai és polgári kormányzója, elrendelte a nagyváradi kerület­ben működő szervezőbizottmánynak, tegyen véleményes javaslatot a megyék terü­letében szükségesnek látszó változtatásokra nézve. 8 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom