Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 19 -A nagyváradi szervezőbizottmány, amelynek lelke az erdélyi szász Reichenstein Ferenc volt, Felső-Bihar megyét illetően nagyarányú területátcsoportositásra tett javaslatot. Mindenek előtt Alsó- vagy Észak-Bihar megyéből a mezőkeresztesi, bihari és margitai járásoknak Felső- vagy Dél-Biharhoz

való átcsatolását javasolta, délen pedig a béli járás egy részének Arad megyé✓ 12/ , ,

hez kapcsolását. ' A döntés természetesen ezúttal is Becsben született meg:

Ferenc József 1853 augusztus 19-i legfelsőbb elhatározásával a béli járásra

vonatkozó javaslatot nem fogadta el, a mezőkeresztesi, bihari és margitai já. , , , , 13/

rasoknak Del-Biharhoz csatolásához azonban hozzajárult.

Az igy területileg megnövekedett megye - amelyet most már hivatalosan is Dél-Biharnak neveztek /a provizórium idejének "Felső-Bihar" elnevezése helyett/ új felosztásánál a járások számának csökkentésére törekedtek. A nagyváradi szervezőbizottmány összesen hat járást javasolt, amihez a magyarországi kormányzóság hozzájárult. A provizórium-kori szervezés egyik nagy hátránya volt, hogy a közigazgatási járások, a bírósági járások és az adóhivatalok kerületei nem fedték egymást, a három illetékes minisztérium /a belügy, igazságügy és pénzügy/ egymástól függetlenül s mondhatni "keresztbe" szervezett. A definitivum ezt az állapotot meg kívánta szüntetni, annál is inkább, mert járási szinten a közigazgatást és bíráskodást ismét egyesíteni kívánták, az un. "vegyes" szolgabirói hivatalok felállításával. Miután Ferenc József a béli járás elcsatolását nem engedélyezte, a nagyváradi szervezobizottmáry új tervet készített a járási beosztásra nézve. Most már hét járást javasolt összesen, azzal, hogy a béli járás székhelye Tenkére kerüljön. A járási székhelyek eszerint' Szalonta, Belényes, Tenke, Nagyvárad, Élesd, Margita, Ártánd.

Ferenc József 1853 november 13-én jóváhagyta ezt a felosztást. Nagyvárad városát közvetlenül az ottani helytartósági osztály alá rendelte, tehát kivette a megye joghatósága alól. Ott a közigazgatást a város költségén működő tanácsnak kellett ellátnia. A járásokban felállítandó vegyes szolgabirói hivataloknak kellett ellátniuk a járás területén a közigazgatást és az első folyamodású bíráskodást, kivéve a nagyváradi járást, amelyben tisztán közigazgatási szolgabír óságot kellett felállítani, mig ott a bíráskodást a nagyváradi megyei törvényszék látta el.1^

A definitivum idejének "Dél-Bihar" megyéjét Gerzon Antal megyefőnök vezette, Ravazdyt Ferenc József 1853 június 21-én nyugdíjazta,1-^ Dél-Bihar megyefőnökévé pedig Gerzon Antalt nevezte ki, aki addig Máramaros megyét vezette. Gerzon augusztus 19-én jelentette, hogy megérkezett Nagyváradra, s hivatalának átvétele - Ravazdy kívánságára - 21-én fog befejeződni.1^

Az új megyefőnöknek mindjárt megérkezése után kellemetlensége támadt: augusztus 17-én, az uralkodó születésnapjának előestéjén, ismeretlen tettesek letépték a kétfejű sast a ház faláról, amelyben ideiglenes szállást vect, és kivágták a címerből a "viribis unitis" jelmondatot. Gerzon a városi hatóságra is neheztelt, úgy vélte, nem fogadta őt szívélyes módon, és semmit sem tett az eset kivizsgálása érdekében. Ez annyira elkeserítette, hogy a szolgálati út megkerülésével, egyenesen a kormányzósághoz intézett szenvedélyes hangú jelentést, elégtételt követelve, s azt, hogy helyezzék őt vissza korábbi megyéjébe, vagy pedig Szatmár megyébe. A kormányzóságon ezt a beadványt