Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 17 -Jósa működésével a románok nem voltak elégedettek: Rácz Geraszinov aradi görög nem egyesült püspök egy sok aláírással ellátott petíciót juttatott el Bachhoz, amelyben az aláirók arról panaszkodtak, hogy az arad-délbihari kerületben a románokat a velük szemben ellenséges kormány hivatalnokok elnyomják, s azt kérték, bízzák ennek a kerületnek a vezetését bizalmi emberükre, Mocsonyi Péterre. A petíciót Bach Geringernek küldötte meg, az pedig december 21-én Braunhofer tábornokhoz, a nagyváradi katonai kerület parancsnokához juttatta el azzal, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket.^ Ravazdy István ezek után megkezdte hivatali működését a nagyváradi '•kormánykerület"-ben. Ravazdy a megyei szolgalat minden ágában jártas, németül és románul beszélő, református vallású, konzervatív, kedvezőtlen vagyoni körülmények között élő nemesember volt. A szabadságharc idején a nemzet őri esküt nem akarta letenni, amiért statárium elé akarták állitani. Az ellenforradalmi rendszert kész volt kiszolgálni. A beléryesi koimánykerület élére 1850 január 5-én nevezték ki kormánybiztossá Szerb Tivadar aradmegyei családból származó férfiút, aki a szabadságharc előtt Temesvár sz. kir. város törvényszékének birájaként működött. Kinevezése után hamarosan felmerült ellene az a gyanú, hogy a szabadságharcban "kompromittálta" magát, s ezért a pesti haditörvényszék elé kellett állnia.^ Csak miután ott tisztázta magát, foglalhatta el új állomáshelyét.^ Szerb Tivadar kormánybiztosi kinevezését román nemzetiségének köszönhette. Geringerrel folytatott személyes megbeszélései során azonban tisztába jött a bécsi kormányzat intencióival s azt hangoztatta, hogy számára első és legfontosabb a "legfelsőbb szolgálat" érdeke, s minden egyéb - igy a nemzetiségi szempont iscsak ez után következik^. Szerb igyekezett magát román nemzetiségű hivatalnokokkal körülvenni. Csak a kormánybiztosok kinevezése után került sor kerületeik pontos elhatárolására. Jósa Péter február 20-án terjesztette fel Geringerhez a két délbihari kormánykerület statisztikai kimutatását. E szerint a Bihar-nagyváradl cs. kir. kormánybiztosi kerület /Ravazdy kerülete/ az alábbi négy járásra oszlott: a/ Gyapjúi járás 59 helységgel, 6377 magyar, 18 272 román lakossal b/ Sarkadi járás 40 helységgel 18769 magyar, 5 909 román lakossal c/ Szalontai " 33 helységgel 12885 magyar, 11 128 román lakossal d/ Béli járás 53 helységgel 5339 magyar, 19 112 román lakossal A Bihar-belény esi cs. kir. kormánybiztosi kerülethez /Szerb kerülete/ az alábbi járások tartoztak: a/ Magyarcsékei járás 57 helys.,2596 magyar, 21 766. román lakossal b/ ÉLesdijárás 58 " 5536 " 19 140 " If c/ Belényesi járás 45 "4262 " 20 200 " " d/ Vaskohi járás 61 M 699 " 23 940 " M A gyapjúi járás élére Szerdahelyi Imre, a sarkadiéra Riskó Sándor, a szalontaiéra Kenyeres János, a béliére Sisáry Lajos, a magyarésékelére Kováts Imr az élesdiére Pongrácz Ferenc, a belényesiére Oláh Mátyás, a vaskohiéra í ' \ I
