Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 235 -ruházott, E törvényre támaszkodva Hajdúböszörmény 1887—ben alakította ki új szervezeti formáját, az önkormányzati élet alapelveit megfogalmazva. Az önkormányzat számára fenntartotta azt a jogot, hogy belügyi igazgatását önállóan gyakorolja. Ezzel kapcsolatban nemcsak a testületi jogkörben élvezett hatósági funkciót emelte ki, hanem annak gyakorlását kiterjesztette a polgármesteren kivül a rendőrkapitányra is, kisebb büntető- és közigazgatás-rendészeti, iparhatósági ügyekben. A képviselőtestületi tagok száma a hivatali tisztségviselőkön kivül továbbra is 96 virilis és 96 választott személyből állt. A továbbiakban a közgyűlés egyre inkább irányitó szervezet lett, a várospolitika és a vagyonielügyelet kérdésében a korábbi jogelvek érvényben maradtak. A városi igazgatás, főként a szakmai feladatok ellátása területén szélessbbkörüvé vált. Az igazgatás munkaköre ugyanis, természetesen az állami szakhivatalok irányelveinek figyelembe vételével, kiterjedt a közegészségügyre, a földművelés állami felügyeletére, az ipar és kereskedelem egyes ágazataira, az alsófokú közoktatás néhány kérdésére, az óvodai felügyeletre, a községi pótadó felhasználására. A város élén álló főhadnagy - 1876 óta polgármester néven - továbbra is a képviselőtestület elnöke volt s e minőségében a magasabb szintű vármegyei törvényhatósági bizottságnak tartozott felelősséggel. A szabályrendelet alapján alakult meg a községi biróság, amely a korábbi "békebiróságnak" vagy más néven sommás bíróságnak volt a jogutódja. Az elkövetkező években megszervezték és bővitették a városi forgalmi adóhivatalt, a városi főorvosi hivatalt, az ügyészséget. A képviselőtestület létszámát 1903-ban 200 főben állapították meg 100 virilis és 100 választott taggal, természetesen a hivatalból résztvevő tagokon kivül. Az 1913-ban 114/1913. kgy. szám alatt alkotott szabályrendelet elsősorban a képviselőtestület bizottságainak részletesebb hatásköri felsorolásával bővitette a korábbi szervezeti felépitést. Ekkor mégegyszer megállapították a bizottságokat, közöttük az állandó választmányt, az egészségű - gyi, az óvoda-felügyelői, az iskolaszékig a járdaügyi, mezőgazdasági, szegényügyi, gyámügyi, gyámpénztári, szegénymenházi, fogyasztási adókezelői, nyugdijválasztmányi, központi választmányi bizottságot; ettől kezdve részletesen szabályozták hatáskörüket. Ez a szabályrendelet hatósági jökörrel ruházta fel a testületi szerveken kivül magukat az ügyintéző tisztviselőket is, akik saját nevükben foglalhattak állást. Konkrét kérdésekkel a testületek csak ritkán foglalkoztak, kivéve a kifejezetten hozzájuk utalt kérdéseket. Lényegében ez a hivatalszervezet állt fenn a kapitalizmus egész időszakában, legföljebb a létszám változott, az ügyek köre szélesedett, az ügyintézés azonban a korábbi keretek között történt. A két forradalom idején más helyzet alakult ki. Az 1918 évi polgári forradalom már november első napjaiban életre keltette a Nemzeti Tanácsot, amely néhány héten keresztül a tényleges irányitó szervezet funkcióját töltötte be; 1918 decemberében a kormány eltörölte a virilizmust, ezzel a kép-
