Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
-222 -Vele szemben a képviselőtestület a korábbi "nagytanács”, /választott hites közönség, kommunitas/ az utcarendi szervezetet képviselte, de most már nem mint az alsóbb munkaköröket ellátó "szubalternus" társadalmi munkás, hanem mint a törvényhozó, jogszabályalkotó testület tagja. A képviselőtestület osztályösszetétele nem mindenben tükrözte a fejlődő kapitalizmus eredményei^,kisebb vagyonú gazdák nem jutottak szóhoz, de feladatait mindenképpen új célok határozták meg, mert beleszólási joga volt a várospolitika minden kérdésébe, és gyakorlatilag sem volt a kistanács a "belső tanács" alárendelt szerve. A belső tanács megalakulása után néhány napig nem tartott ülést; a népképviseleti alapon történt választást követően első Ízben 1848 junius 17-én ült össze, attól fogva általában minden nap ülésezett; hol közigazgatási, hol a bírósági ügyek megtárgyalására. Az igazságszolgáltatás a tanács egyik osztályaként szerveződött meg; a megválasztott 12 tanácsnok feleszámban a birói fórumokhoz, másik fele a közigazgatáshoz kapott beosztást. Hajdúböszörményben a főhadnagy birói funkciója személyileg nem vált el a közigazgatásitól, mint Debrecenben, vagy másutt, ahol a főbiró maradt a törvényszék, a polgármester pedig a közigazgatás élén. A hajdúböszörményi főhadnagy elvben továbbra is elnöke volt mind a városi tanácsnak, mind a képviselőtestületnek, mind a városi törvényszéknek. A törvényszéken gyakorlatilag az egyik tanácsnok, vagy a hadnagynak nevezett tisztségviselő látta el az elnöki feladatkört, de ez a funkció még ebben az esetben is a főhadnagyot illette. Ez a hajdúvárosok egyik sajátossága volt, és a polgári forradalom után is, voltaképpen 1872-ig érvényben maradt, amikor az igazságszolgáltatást a törvények teljesen elválasztották a közigazgatástól. Az 1848-as törvények a fenti okok és más tényezők folytán alapvetően nem változtatták meg a hivatalszervezet felépítését, legföljebb menet közben vált szükségessé egy-egy újabb állás szervezése. Ilyen állásnak mutatkozott a tiszti ügyészé, amelynek megszervezését már május 20-án elhatározta a közgyűlés azzal, hogy a kormány tagadó válasza esetén az állás "azonnal megszünend". De nem 3zünt meg, hanem végig megmaradt. A városi képviselőtestület utoljára 1849 május 28-án tartott közgyűlést, a szabadságharc bukása után már nem volt lehetőség a tagok összehívására. Működése idején több jegyzőkönyv és több ügyirat keletkezett, amelyek kiváló források a várospolitikára, a honvédtoborzásra, a hadtápszolgálat megszervezésére, a politikai baloldal állásfoglalására, de nem egyszer a békepárti nézetek megismerésére is. A képviselőtestület végrehajtó szervezete volt a városi tanács, amely a szabadságharc leverése után is fennmaradt. Néhány évtizeddel korábban nagyrészt a tanács tagjaiból alakult meg a birtokossági választmány, amely a köztulajdonban volt legelők, erdők, rétek, vízpartok, halászati és vadászati jogok és más gazdasági kérdések hasznosításában döntő szerepet játszott. Ez a közbirtokosság a legeltetési társulatok megszervezéséig fennmaradt, iratai a pusztabirtokokra, a legelőrendtartásra, a marhaállomány megismerésére, a pásztorkodás megvilágítására nagyon alkalmasak, emellett feltárják a mezőgazdasági tulajdon megoszlását, a "patricius" városi csoportok gazdasági
